Dűne sízés

Elég nyűgösen, fejfájósan ébredtem. Felhős, hideg idő is volt hozzá, jól esett a polár pulcsi, sőt, időnként kevésnek is éreztem. Cserébe a reggelimért Zoli ágyba hozta a kávémat. Megpróbáltuk még elérni a landyachting-os fickót, persze sikertelenül. Így maradt a városnézés a délelőtt elütésére. Kimentünk az útközben látott hajóroncsot lefotózni, aztán a mólóra… végül haza.


Bedobtam egy bogyeszt, és lefeküdtem pihizni, míg indulni kell a síelős fiúhoz. Ilyen mélabús fejjel csak nem indulhatok neki a fő attrakciónak… Nagyjából rendbe jöttem az indulásra. Addigra, mire a sícipőt kellett felpróbálni, teljesen. Egy darabig két kocsival mentünk ki a dűnékhez, de valahol azon a környéken, ahol előző nap elsüllyedtünk, átszálltunk Henrikhez. A Matterhorn-hoz már sícipőben baktattunk ki, hűtőládával a hónunk alatt. Szerencsére nem volt annyira meleg, mint vártuk, alig volt 30 fok felett. Henrik elmagyarázta a teendőket. Nem a dűne gerincén mászunk fel –bár ott a legkönnyebb, és lehetőleg az ő lábnyomába lépjünk, hogy ne tapiskoljuk a kelleténél jobban össze a „hegyet". Amúgy meg, ha nem bírom, szívesen cipeli a léceimet. (Nem képzeli??? Nem olyan családbúúú származok én….) Szépen a vállamra kaptam a lécemet, mondtam nekik nyugalom, megyek én, legfeljebb kicsit lassabban,mint ők… de még csak ezzel sem volt nagy gond, viszont a gőzmozdony fújtatása hozzám képest…. Megkaptunk a feladatot a lecsúszáshoz: hátra kell dőlni (semmiképpen sem előre), és nem szabad a lécet az élére tenni… menni fog…. semmi gond…. Ezek a típushibáim, hozom a gyengébb formámat, és istenien fogok síelni a homokon. Aha. Az első kanyarig. Ott úgy, ahogy kell, léc élére, én bekanyarodok, léc megáll, én pedig leülök…. Semmi baj, feltápászkodok, és néhány hasonló akcióval, de élve lejutok.

Pihiiiiii
Csatolás, irány fel a tetőre újra, ennyire mégsem lehetek béna…. Henrik kiveszi a kezemből a léceimet, két párral a hátán szalad fel a hegyre. Én gőzmozdonyosan döcögök a pasik után. A második körben Zoli sízését veszik videóra. Állítása szerint tökre nem tud síelni. Most baromi jól csinálja. Nyomulok utána, valamivel jobb, mint az előző kör, de háááát…. Most én leszek a videó sztár, meglepően jól sikerül a menet, Henrik szerint majdhogynem gyorsabban jöttem le, mint ő (rutinos turista kalauz…. hogy lennék gyorsabb? Valaha NDK-s válogatott volt északi összetettben. Most Namíbiát szeretné képviselni a téli Olimpián. Amúgy meg még mindig versenyezget Európában is….).

A minta
A cipő sz….rrá törte mindkét bokámat, de csak teljesítettük a célul kitűzött hat kört. Szó se róla, az utolsó körre jól elfáradtam már, ennek örömére egy tisztességeset zakóztam a hegy közepén. Ahogy kell, léc leold, ott marad, én csúszok tovább….

Miközben próbáltam felaraszolni, elgondolkodtam, mennyivel jobb lenne fütyörészve gatyféken lecsúszni, és Henriket felküldeni érte, elvégre az ő léce… meg hát csak-csak ő vitte fel, akkor hozza is le….. de persze csak delíriumos álom volt, felmentem érte, felcsatoltam, lehoztam, megnyugtattam, hogy jól vagyok….

Hálából elővett a hűtőláda titkos rekeszéből egy üveg Amarulát, jeget és kristálypoharakat (na jó, konyhai vizespoharat), és a jól végzett munka örömére koccintottunk.

Első magyarokként meghágtuk a namíb Matterhornt, és sível jöttünk le róla :-).