Borura deru

A szuper hetvege utan kedden nagy szellel megjott a rossz ido. Szerdan egesz nap szakado esoben sovarogva pislogtunk az ocean iranyaba...
De nem tortunk meg, este elindultunk "enni valamit" Veraval... Ilyenkor vagy a Barney`s-ban, vagy a Leonardo`s-ban kotunk ki. Most a "vagy" esete forgott fenn, a pizzat szavaztuk meg, arrol nem is beszelve, hogy Kasha, kozos lengyel baratunk a fonok, igy mindig megkulonboztetett figyelem jar nekunk :-))

Jokedvunk, idetlensegunk visszahozta a joidot, tegnap mar verofenyes napsutesben indultam a reggeli kocogasra, azota meg egyszeruen visszatert a nyar.
Nem csak mi erezzuk ezt, egyik reggel egy pici teknost segitettunk at a kitaposott osvenyen (a harom felajanlott kivansagot felretettuk jobb idokre), tegnap delutan meg egy monguz szaladgalt ossze-vissza elottunk.
Kozben elkezdtuk a labor munkat, az elso nap eleg elkeserito eredmenyeket hozott, de azota hatrott a muzsacsok, gyonyoru anyagokat produkalunk :-))))



Csak egy szokasos este a Barney`s-ban :-))



Don`t ask.....


Esti Barney`s hangulat

Gabikanak - kivansagmusor

Tudom, a megszokott szikrazo kekeges, feher hullamos kepet varod, sajna tegnap elromlott az ido.....
Bejott az a fazos, szurke, esos verzio, amiben mar korabban is volt reszunk. Talan most nem tart olyan sokaig, fo az optimizmus :-))))
Azert nem maradtok teljesen hullamok nelkul, a hetvegen csinaltunk par kepet, ha nem is sokat....
Amig ujra kisut a nap, ezzel kell beernetek.

Kezdetek

Csütörtökön délután útra keltünk. Az előkészületeket nem nagyon lihegtem túl, előző éjjel 11-kor csomagolás, másnap még egész napos meló. Nap közben még a régóta halogatott teendőket letudtam (ezer éve lejárt csekkek befizetése), végrendelkezés a következő hónap melójával kapcsolatban, aztán várakozás, hogy MZ megérkezzen papjával, és induljunk a reptérre. Az 5 órás megbeszélt indulásból lett vagy fél 6, valami extrém dugóval búcsúzott tőlünk a város. Az első háromnegyed óra (normális körülmények közt perces út) átlagsebességével számolva pont fél órával késtük volna le a gépet. már erősen gondolkodtam –Imó öccsétől tanult módszer–, kit hívjak fel, hogy tartsa vissza a Malév párizsi járatát… Mákunk volt, az Üllőin már gyorsabbak voltunk a gyalogos forgalomnál, sikerül az utolsó előtti pillanatban kiérni…
Az utazás eseménytelen volt, Párizs, átszállás, még csaknem is kellett órákat várakozni, végtelen utazás valami ritka szűk helyre bepaszírozva, de a kötelező térdfájástól eltekintve egész jól átvészeltem.
Enter at own risk (Joburg International Airport)


Johannesburgban jött a dilemma (mint már annyiszor), a csatlakozást érjük el, vagy a csomagjainkat szerezzük meg? Zoli a csomagokra szavazott (nekem volt tarcsi „AIDS protector” váltóbugyi a kézipoggyászban, simán meglettem volna a nagy csomag cipelése nélkül…. Igazándiból, ha nem veszik olyan szigorúan az indulás előtt 30 perces járatzárást, simán fent lettünk volna a gépen. Így próbálkozás, hogy átfoglalják a jegyet a következő járatra. Sapkás reptéri segítős néni jött is igen alig egy óra múlva van is járat… SSZUPPPPER. Mivel a jegyünket nem a British AW állította ki, így nem tudják más társasághoz átpakolni, meg kell várnunk a következő British járatot. Alig 5,5 óra múlva……Remek.



Nyomulás vissza a nemzetközi terminálra, hogy elverjük az AirFrancon a port, és összes elkövetkező költségünket kifizettessük velük. Irodájuk gondosan 2 és 5 között van nyitva, amikor se nem indul, se nem érkezik járatuk….ügyes, valahol már láttam ilyet, hogy akkor jó dolgozni, amikor a felhasználók nem zavarnak… :-) De türelmesen, az első welcome Savanna mellett kibekkeltük, és megkaptuk az ebéd kuponunkat 120 randról. Időnk sem volt már túl sok, nem is volt könnyű, de csak lekajáltuk a zsetont. Na, hasra feküdni ma sem kell már…..

Becsekkolás a 4 órás géphez, várólista, majd bent megmondják, felférünk-e…. a pultnál hosszú sor, segélykérően-pofátlanul az eleje mellett ácsorgunk, míg valaki meg nem kérdezi, mint akarunk. Van hely :-) bizniszklasszon :-) na jó, duzzogva belemegyünk. Hátizsákom viszont már nem fér el, elvinnék, de nem hagyom. Benne a laptop, fényképező, objektívek, pénz, útlevél, repjegyek, borok…. ők semmi felelősséget nem vállalnak, vegyek ki belőle minden értéket, minden törékenyt… kivettem. Laptoppal, borokkal az ölemben voltam kénytelen Sétáló Janival barátkozni….



Kecónk szuper, 2 szobás apartmanunk van, medence, barrakuda, alig 200 m-re az óceántól :-) Este Barney’s, óceánparti teraszon Verával elkortyolgatott vörösbor, savanna, közben pletyó ismerősökről, az elmúlt egy évről, pasikról, a világ nagy dolgairól….
Szombaton délelőtt napozás a medence mellett, amíg M „Csipkerózsika” Z előmászik odujából. Ebéd a törzshelyen, még mindig jól főznek. Közben lemaradtunk a kacsaúsztató versenyről a Boardwalkon. Kis műanyag kacsákat úsztattak, a bevétel a „gyerekek álma” (kb. 3 kívánság) támogatására megy.


Reena ünneplőben

Vasárnap reggel futás, bevásárlás, napozás, mire Rózsika felébredt, már le is pirultam. Sebaj, indulás a bolhapiacra, ami nem az otthoni ócskapiaccal egyenértékű, bár bóvli itt is bőven akad, jellemzően afrikai kézműves cuccokat árulnak. Tudom, nem feltétlenül kell rögtön az első napon elverni az ember zsebpénzét, de halálosan beleszerettem egy szenegáli maszkba…. velem kellett jönnie :-) Este röpke autózás sardinia bay-be a homokdűnékhez, aztán naplemente Sacramentoban az elsüllyedt hajóroncsnál, egy röpke pihenő a helyi bárban, ahol kiderült mégiscsak messze földön híres hajós nemzet lennénk, a kiállított hajómodelleken a magyar zászló van felhúzva!!!! Este savanna és sült krumpli mellett óriáskivetítőn Forma 1 nézés egymillió Schumi rajongó között. Óriási tapsvihar, éljenzés, őrjöngés a kerékcserénél, leggyorsabb körnél, lekörözésnel….. vidám volt :-)