Tsitsikamma National Park

Addo Elefant National Park

Dolgos hét

Míg Nikiék kiheverték utazásuk első részét (no meg az összeszedett gyomorrontást), én az intézetben szorgosan gyártottam a mintákat az új otthoni projektünkhöz.



Délután aztán hol az eddig elmaradt shoppingolást pótoltuk, hol a parton sétáltunk...
Péntekre szabadnapot vettem ki, elmentünk a Tsitsikamma parkba kirándulni, és a Blukranshoz -ha nem is ugrani- de kisétálni a hídra.
Nagy bánatomra az elmúlt években bevezették, hogy nem lehet saját fényképezőgépet kivinni a hídra, a kísérőnknél lesz gép, őt lehet bármilyen fotóra megkérni :-((

A Tsitiskammában alulról -mint Erzsivel- megnéztük a függőhidat, majd a szintén kedvenceim közé tartozó part menti erdei ösvényen-sziklákon kimentünk megnézni a vízesést.

























Bár nagyon lestük út közben a delfineket, bálnákat, csak egy őzikét sikerült becserkészni a túra végén.





Szombaton Addo napot tartottunk. Nem nagyon panaszkodhattunk, láttunk bőven zergét, elefántot, és miután délben megnéztünk a kempingben az aznapi jelöléseket, az oroszlánokat is megtaláltuk.














A vasárnap már erősen a másnapi indulás jegyében telt, utolsó beszerzések a bolhapiacon, közben a kocsi kitakaríttatása..... Végül, hinni sem akartam, de utolsó előtti nap csak-csak sikerült összefutnom Kasha barátnőmmel. Bátyja aznap utazott haza Lengyelországba, eddig nem nagyon ért rá velünk foglalkozni. Pótoltuk, amit lehetett, a délutáni Savanna party után együtt vacsiztunk, és másnapra -nyitás előtt, hogy elérjem a gépet- beígért egy extra tiramisut a Leonaro's-ban.
A Kashától kapott karácsonyi ajándékot a egyik pincér srác hozta ki, aki féltérdre ereszkedett a Boardwalk "főterén", megkérte a kezem, eljegyzési ajándékként pedig megkaptam Kasha csomagját. Gyorsan igent mondtam neki, mire széles vigyorral bevonult jelenteni a főnöknek (nem értem, miért szalad világgá az összes paasi, akinek igent mondok a lánykérésre :-))))

Délben gyors búcsút vettem Nikiéktől (ők csak pár órával később indultak), Marától és a kérótól, és Verával nyomultunk ki a reptérre.



Ott ért a következő "pofon". Lufthansáékkal eddig csupa jó tapasztalatom volt. Eddig. Most közölték, hogy vagy perkálok 45 ezer Ft-nyi randot a 9 kg túlsúly miatt, vagy maradok itt. Baromira nem esett jól, leginkább mert tényleg visszafogottan vásároltam, és a legyártott minták miatt volt nehéz a bőröndöm.... tenni sajna semmit nem tudtam, legközelebb marad a súlyos postaköltség a minták szállítására. Ennél az sem lehet (sokkal) több.
Ezen eldohogtam egy darabig, de Johannesburg után áttértem a következő acerás részletre (eltekintve a lépten-nyomon felbukkanó viharzónáktól), a reptéri sztrájkra. Innen kezdve viszont rendben mentek a dolgok, sztrájk ide-sztrájk oda, időben szálltunk le Ferihegyen, és még a csomagom is megérkezett :-))

Úton Port Elizabethbe

Fokvárosból "haza" nagyjából ugyanazt azt útvonalat terveztem, mint ahogy Erzsivel ide jöttünk, a kicsit lazább időbeasztásnak hála egy másik kedvenc helyet, Graf-Rainet-et a Valley of Desolationnal és New Bethesdat az Owl House-zal is be tudtuk iktatni.

Erzsinek igaza lehetett abban, hogy miatta nem láttunk páviánokat. Nemsokkal azután, hogy kiértünk Fokvárosból, csapatostól jelentek meg az út mellett.



Old English Fort


A régi kedvenc :-)

A kötelező megállások után délután érkeztünk Oudtshoornbe. Úgy terveztük, délután még bemegyünk a barlanga, de lecsúsztunk az utolsó túráról. yors műsorváltás után elmentünk a struccfarmra.
A program a szokásos volt, röpke bemutató a struccok keltetéséről, 360 fokos nyaktekerésről, aztán struccogolás, tojás-terhelés, nyakmasszázs, és shopping.






A profi




A Nyári Mikulás

Autónk még mindig túl tiszta volt, pedig már bő egy hete nyúztuk, így kerítettünk egy rövidebb utat, és a hegyeken átvágva (természetesen földúton) elmentünk vízesést nézni.





Az idő nem nagyon sürgetett, az esti vacsit nem a backpackersben terveztük, így aztán a naplemente út közben ért bennünket.



Másnap reggel ismét megnéztük a Wildlife ranchot.




Bébi krokik




Lustaság 1


és 2


Gepárd kölykök


Szintén




Marabu - Őt sem a szépségéért szeretjük


Bal profil


Jobb profil


Társasági élet





Aztán jöhetetett a barlangtúra. Nikót "magára hagytuk" a normál túrán, és Zolival beneveztünk -ismét- a kalandtúrára.



Aztán megmutattam nekik a nagy kedvenc Swartberg Pass-t.




Supper Lady



Másnap elindultunk Graf Reinet irányába. Előtte nem sokkal megálltunk egy kávéra. Mint kiderült a hely aznap nyitott. Tele volt réges régi cucokkal, rozsdás mindenfélével... rögtön beleszerettünk.


A bejárat













A Vally of Desolation még mindig szép, jó, és bár figyelmeztetnek rá ( :-) ), nyoma sincs a hónak.















Ugyanehhez a nemzeti parkhoz tartozó Game parkba. Láttunk pár zergét, gnút, sakált, és szurkátát.



Neu Bethesdába persze már sötétben érkeztünk.



A Bagoly házat igyekeztünk korán menni, a sok színezett ablakon beszűrődő fény miatt ilyekor a legszebb.
























Foszilia a közeli folyómederben


A templom - megszünt a kisbolt, ahonnan korábban el lehetett kérni a kulcsot :-(

Dél körül útra keltünk, hogy jusson még időnk a Mountain Zebra Nemzeti Parkra, de most sem sikerült deffekt nélkül abszolválnunk a túrát. Mint anno Argentínában, most sem ment simán az ügy. Akkor ugyan volt emelőnk, de nem működött. Most emelőnk sem volt. Legalábbis azt hittük. Így próbáltnk megállatani valakit, hogy segítsen, de nem ment. Így aztán megfordultunk, és megpróbáltunk bearaszolni a közeli városba. Nem sikerült. Nikivel elindultunk segítséget hozni, mire mi visszaértünk, Zolinak megálltak segíteni, és elnavigáltak bennünket a város gumijavítójához. Bár hétvége volt, előkerült és kirángatott bennünket a zűrből. Persze a defektes autózással sikerült tönkrevágni a gumit, így a javítás helyett kénytelenek voltunk újat venni.



A Mountain Zebra Parkban aztán most sem láttunk túl sok mindent, de néhány zergés fotóval gazdagabban értünk haza PE-be.