Közben még Selina -meghálálva a magyarországi gondoskodást, és nem tudva, mi mennyire önállóak szoktunk itt lenni- mindenáron programot akart nekünk szervezni a hétvégére. Leginkább az új bevásárlóközpontban gondolta eltölteni a szombatot. Mondtuk, hogy mi már megszerveztük a szombati napunkat, és nem cserélnék be az Addo-s vad-hajhászásunkra egy zsúfolt plázára, kitalálta hogy akkor vasárnap menjünk valahova. Van-e esetleg kedvünk black taxival (a feketék által használt mikrobuszos iránytaxi) menni valahova. A cél mindegy, csak valahova. Néztünk kerek szemekkel, mire megkérdezte, hogy talán félünk? Hááát, végiggondolva eddigi afrikai megmozdulásaimat (a Hillbrow-i -Johannesburgi Harlem- kiruccanást, az egyedül megtett Kruger utat, a térkép és foglalt szállás nélkül keresztül-kasul bejárt országot, az útmenti sátorozást, a felvett fekete stopposokat.... és a többi megszámlálhatatlan, helyiek szerint „öngyilkos” akciót) szóval úgy gondoltam, nem, nem félek beülni néhány fekete közé egy rozzant mikrobuszba, de nem is izgatott fel vele különösebben. Végül egy vasárnapi rövidített soppingolásban maradtunk.
Mivel ritka mód szép idő és meleg volt, a futást becseréltük a medence melletti napozásra és egy laza csobbanásra.
Estére Verával egyeztettünk valami kimozdulást, mivel halra fájt a foga (jó kifogás), a Barney’s-ban kötöttünk ki. A szép idő és a péntek este megtette hatását, már a parkolás is komoly kihívás volt, az asztalszerzés meg a lehetetlen kategóriáját súrolta.
Szerencsére a teraszon rögtön Jessékbe botlottunk, ott ragadtunk az asztaluknál. Közben valami koncert is elkezdődött, két helyi (?) srác nyomta az AC/DC-t, Bon Jovit meg néhány nosztalgia számot full hangerővel, még másnap is zúgott fülünk.
Szombat reggel elmentünk segíteni Verának az éppen befejezett mozaikját. Megint nagyot alkotott az öreglány.
Aztán kocsibérlés (a legkisebb, legegyszerűbb autó a Yaris), egy kis piros szörnyeteggel indultunk elefántlesre.
Bíztunk benne, hogy kicsit több szerencsénk lesz, mint az első itt jártunkkor, amikor a park vagy 300 elefántjából egyetlen egyet sikerült a távolban megpillantani. Vera szabadkozott, hogy pedig tényleg vannak itt elefántok, csak párzási időszak lévén biztos valami bokor tövében intézik az ilyenkor szokásos teendőket.
Most nagyobb szerencsénk volt. A main camp itatójánál lévő két elefántot fotóztuk bőszen, mikor a szemben lévő domboldal tetején megjelent egy nagy csapat, tele kölyök és bébi elefántokkal, és laza kocogással közelítettek az itatóhoz. Bár különösebb mutatványt nem adtak elő, nagyon helyesek voltak a minik.
Aztán elindultunk a parkban, és egy két (szó szerint értendő) elefánton kívül csak irdatlan számú teknőst láttunk.
A gyenge közbiztonság nyomai
Aztán előkerült az első kudu, néhány hartebiest, még egy nagy csomó teknős, még néhány kudu....
Elefántra utaló nyomok
de elefánt sehol. Se oroszlán, se leopárd, se zebra, se....... már erősen dünnyögőre fogtuk a dolgot, átneveztük teknősparknak a helyet, mikor végre megláttunk két sakált is a komolyabb csapatból (? sose bocsátom meg nekik, hogy tavaly a tűz mellől lopták el a kolbászunkat).
Köccccccccsög sakál (by Zoli)
Nem sokkal utána már sikerült újabb elefántokat becserkészni,
A Szende
A Morgó
aztán...... ott sétált előttünk őkelme, egy serdülő korú hím oroszlán. Egy darabig követtük, kukkoltuk, ahogy könnyű préda után nézett. Én a magam részéről drukkoltam neki, hogy meg tudja kezdeni a teknőst, de elég gyorsan feladta, és elbaktatott.
Korábbi vacsi maradék
Futottunk még két kört, hátha a megrendelt leopárdot, orrszarvút, hiénát... is megtaláljuk, de mindig csak az oroszlánba botlottunk, és mindig egyre nagyobb tömeg lett.
Alvó oroszlán rángatni való bajusszal
Az egyik „lábujjhegyes” megközelítésünknél Vera véletlenül rátenyerelt a dudára. Kb. 120 ember próbált meg abban a pillanatban a szemével felnyársalni. Mi meg a nagy röhögés közben a műszerfal alatt próbáltunk menedéket keresni.
A miheztartás végett
Ananásznak látszó tárgy a "Main camp"-ben
A vasárnapot a bolhapiacon kezdtük. Büszke vagyok magamra, semmit nem vettem. Bár volt néhány dolog, amire megalkudtam volna, de majd később, talán több árus lesz kint, kicsit alacsonyabb árakkal.Szelináékkal délben találkoztunk, mezei taxival vittek minket ebédelni (a soppingolás elhalasztva). Egy all you can eat helyre mentünk, egész jó volt a kaja, bár az első körnél elgondolkodtam, akarok-e bármit enni itt. Terepszemle közben a halas pult másik oldalán, a két curry-s edény között tálalták fel nagy vastag fekete hernyókat. Túléltük a látványt (sajnos későn kaptam észbe, hogy dokumentálni kéne), degeszre zabáltuk magunkat. Még a délutáni futásra sem sikerült összeszedni magunkat. Vera átjött, és laza képnézegetés közben emésztettünk estig.
