Part 2 - ez mar az igazi (Val Segnales)

Ausztriát szakadó esőben hagytuk el.

Búcsúzóul még megálltunk Kufstein várában, ahol Rita szerint három híres magyar is raboskodott. A várban egy sűrűn teleírt falat találtunk a nevesebb rabokról, magyarként is fel volt tüntetve néhány (vagy 50), de a legtöbbjüket a szlovák, cseh, vagy román kupacba írták. Vendégeskedett itt Kazinczy, Teleki Blanka, Leövey Klára, Wesselényi, Rózsa Sándor...., és még Sárosi Gyula is.

Rózsa Sándor

Kulcs... vagymiaszösz...

Mire a Brenneren áttornáztuk magunkat Olaszországba, kisütött a nap. Az első tervezett cél felé –természetesen- nem a legrövidebb utat választottuk. Az autópálya helyett egy hágón (Passo di Monte Giovo) megmásztunk egy kisebb :-) buckát.

Afrika feeling az Alpokban

Az éjszakát Meránóban töltöttük. Helyes kisváros Dél-Tirolban. A sátorverés után rögtön eltepertünk várost nézni. Persze megint nem a legrövidebb úton :-) A városban nagyon sok a zöldterület, helyenként már-már őserdősen.

Itt is gyűjtik a lakatokat

A központban rengeteg „attrakció” volt, mindenfelé zenéltek (dobosok, latin zene –itt később bolíviai táncosok is előkerültek-, Manu Chao alterego....).

Bolíviai táncosok

Az árakra rendesen rákerekedett a szemem, utcai, fapados árusnál, műanyagpohárban a kis sör 2.50 volt.... (persze élelmiszerbolt hűtött sörrel sehol a környéken :-( ). De Rita szerint ez teljesen normális.

Este, miután visszatértünk a kempingbe, a WC előtt rendeztük az aktuális esti partit, ugyanis ott voltak csak konnektorok, nálunk meg aktuálissá vált, hogy ez elektromos kütyüinket (telefon, laptop, fényképezőgép..) feltöltsük. Vacsi és bor mellett remekül elvoltunk. Nem egyetlenként választottuk ezt az utat, többen őrizték a női WC előtt az éppen töltődő iPodjukat (eccerően csak budibulinak neveztük az estét).

Másnapra síelést, hegymászást és a hegyen menedékházban alvást terveztünk. A sűrű programnak megfelelően korán keltünk (hááááátpersze), és fél 12-es felvonóval már mentük is fel a hegy tetejére.

Előtte gondosan felmértük a terepet, igen, a kocsi maradhat másnapig a parkolóban, és igen, lehet síelni, de nem nagyon érdemes, annyira romos a gleccser, és igen, lehet aludni a menedékházban (Rita szerint Schöne Aussicht, szerintem Bella vista). A síelést gyorsan feladtuk, egészen addig szomorkodtam és szívfájdítottam magam emiatt, amíg meg nem láttam a gleccsert.

Na, akkor múlt el minden rossz érzésem a kihagyott síelés miatt. Az egész egy nagy jégtábla, kavicsokkal megszórva, hó nuku. Még ha arra a 3 menetnyire be is neveztünk volna, amíg járt a felvonó, nem lett volna az az örömsízés, amire vágytam. Ehelyett a csúcson bóklásztunk, hógolyóztunk....

A Tour Giovanni (2)007 legénysége (leánysága)

A gleccser fölé is ki lehetett mászni, meg egy gerincen eljutni egy mellékcsúcsig. Mindkettő tööööök szép volt.

A tetejét én ralktam fel :-)

Szerencsére nem vittem magammal hátizsákot, így is minden létező zsebemet és minden kezemet (értsd mindkettőt) teleraktam kisebb-nagyobb kavicsokkal, féltéglákkal.... így is sok kilóra rúg a súlyuk, ha hátizsákom lett volna, más nagyságrendet cipeltem volna lefelé :-)

Amennyire én lelkesedtem, Rita annyira el volt borzadva. „Néhány” évvel ezelőtt sokat síelt ezen a gleccseren, mellette meg a menedékházban dolgozott, látta fénykorában a gleccsert. Akkor még pár 100 méterrel hosszabb és szélesebb volt. És vaskos szűzhó borította. Ahol most szárazlábbal mászkáltunk, túristautak vannak, ők ott anno síeltek. Most úgy néz ki, mintha 3 gleccser lenne egymás fölött, anno az egy összefüggő rendszer volt.... (Szóval, fiúk, lányok, szelektív hulladékgyűjtés, és a többi..........)

Gleccser "keresztmetszet"

Spaltnik

Angyal Ancsának :-))

Le- majd felbaktattunk a menedékházhoz.

Ott valahol a kép bal oldalán a barna paca a menedékház

Ez kevesebb, mint az út 1/3-a. Letoltunk egyet-egyet a híres apfelstrúúúdlből (én rétest írtam volna, de Rita azt mondja, az nem az, hanem apfelsttrúúúúúúúdl, OK, mégiscsak neki van helyismerete...). Én itt még (szokás szerint) lelkes voltam, hogy persze, menjünk le a kocsihoz a cuccokért (kb. 1000 m szintkülönbség, mint kiderült nem egyszerű terepen), aztán jöjjünk vissza aludni a menedékházba (mégiscsak ezt terveztük, meg biztos buli a hegyen aludni). De kb. 4 máshol eltöltött éjszaka árába került volna, így ezt is feladtuk.

Teherlift

Lebaktattunk a hegyről. Először még üdén szökelltünk szikláról szikára, aztán már a fűcsomóban is majdnem hasra estünk (én legalábbis, Rita mondja, ő is). Mire leértünk a parkolóba, hullák voltunk (hirtelen három számmal kisebb lett a szám, és már nem akartam olyan nagyon visszamászni 1000 m-el magasabbra).

Hegyi százszorszép

Potyautas :-)

A módosított program szerint Trentóban éjszakázunk, ami egy helyes kisváros, de mégiscsak van élet... Ehhez képest Trento nem olyan kicsi, futottunk 3 kört, nem találtuk a kempinget, úgyhogy továbbjöttünk a Garda tóhoz, amit egymillió évvel ezelőtt nagyon megszerettem. Végigjártunk vagy 15 kempinget, mind tele volt!!!! Végül a tervezettnél kicsit délebbre vertünk tanyát.

A hely egyébként nem rossz, olajfak alatt vertuk fel a satrat. Az északi részek is megközelíthetők, ma Arcoban és Riva del Gardában kirándultunk. Arcoban megmásztuk a várhegyet.

Mozgásunk az előző nap után leginkább egy rozzant tevére hasonlított (illetve még mindig olyan). Aztán Rivában néztünk körül, délután 4 körül pedig életbe lépett a B terv, és lesöpörtünk a partra, napozni, fürdeni, sebeinket nyalogatni....

Szeretettel az itthon marradtaknak :-)

Este még egy 10-12 km-es túrával átlátogattunk a szomszéd faluba, megnéztük a várat,

(Visszafordulni a fal érintésével lehetett)

most pedig a nem látható tüzijátékot hallgatjuk.... Holnap a tervek szerint (ami arra jó, hogy megváltoztassuk) Verona felé vesszük az irányt.

Extrák:

Piros vonalra ne talicskázz állványról!


Napozó nőn ne landolj siklóernyővel!

Part 2

Ujabb bocsesz, de a kempinges internet hozzaferesnel minden korabbi hiresztelessel szemben nem lehet a pendrive-ot hasznalni, pedig lassan a harmadik mesevel is elkeszulunk, es rengeteg kepet keszultunk feltolteni....

Eloljaroban annyit,hogy kirandultunk a hegyek kozott, hogolyoztunk, aztan a Garda to kornyeken boklasztunk, onnan Veronaba mentunk, ma pedig meglatogattuk Giovanni piros unokatestveret Maranelloban. Delutan ertunk Firenzebe, most par napig itt fogunk dekkolni.

Remelhetoleg holnap (vagy hetfon) a varosban talalunk valami normalisabb lehetoseget...

addig is csoka csalad!

(ja, es a leveleket sem sikerul elkuldeni :-(((((

Part 1- Wolfgangsee

Vasárnap délelőtt, miután kihevertem a fergeteges Stones koncertet, és a másnap esti Die Hard 4.0-t, összeszedelőzködtem, felvettem Ritát, és nekiláttunk, hogy beváltsuk a Puntónak tett ígéretemet, és „hazalátogassunk” vele.
Az utazás egyébként eseménytelen volt, délután 6 körül értünk St.Wolfgang-ba.



Ez utunk első állomása, Rita kisebbik lánya itt dolgozik egy nyári táborban, őt látogattuk meg, és hoztunk neki némi muníciót otthonról.


Ez meg a sajat municionk :-)


Ez mar a Norinak szant

A hely gyönyörű, nagy hegyek közt kristálytiszta smaragd színű tó.


Az uralkodó katonás rendre jellemző, hogy amikor megérkeztünk a kempingbe, nem csak azt mutatták meg, hova kell letáboroznunk, hanem azt is kikötötték, hogy a szomszéd sátra mellé az autót parkoljuk le, és csak az fölé verhetjük a sátrat. A kemping egyébként annyira lejtős, hogy bár a sátor „tetejében” fekszünk le aludni, hajnalra a bejáratig csúszunk le.

Mivel Nóri este 8-ig dolgozott, kényelmesen volt időnk sátrat verni, megvacsizni, és a velkám-martinit elkortyolgatni. Amitől aztán elég vidáman indultunk Nórihoz. A tábor –ahol dolgozik- elég népszerű. Egy régi kastélyt alakították át. Mindenféle programokat szerveznek (kedvencem az élő csocsó), amik miatt aztán évekig visszajárnak a „gyerekek” (a személyzethez tartozó apró Nóri mellett viccesen mutattak a kétajtós szekrény méretű gyerekek).

Este mentünk volna fürdeni, de a zuhanyzóban derült ki, hogy zsetonos rendszer van (erről eddig nem esett szó a becsekkelésnél).



Recepció is zárva, mi is megsértődtünk, így besétáltunk a strandra, a lámpa alatt sikerült kiugrani a ruháinkból, és a tisztálkodó úszáshoz a habokba merülni. Rita közben majdnem vízbe fojtott. Még utazás közben meséltem neki valamit, ami úgy kezdődött, hogy egy kollégánk meghozta a porszívót.... Ő, a maga szokásos módján ezt félrehallotta. Most kezdte el emlegetni, hogy amikor a kolléga megb*ta a porszívót.... Ezen úgy elkezdtünk röhögni, hogy a parttól 3 m-re majdnem vízbe fulladtam :-)

Másnapra a lányok találtak ki nekünk programot, mondták, hogy menjünk el bringával St. Gilgenbe, az erdőn kell keresztültekerni hozzá. Aztán délre menjünk vissza Nóriért, és irány Bad Ischl. Mondtuk jó, persze. Az én biciklimen csak a hátsó fék nem működött, a váltás kissé nehézkes volt, és egy 10 éves gyerekhez volt méretezve... Ritáé is hasonló állapotban volt. Elindultunk az erdőn át. Aztán visszafordultunk. Az erdő nagyon meredek, nagyon köves (lefelé sem biztos, hogy felültünk volna), St. Gilgenbe meg messze volt. Így aztán visszafordultunk, irány a saját falunk, a parton kávéztunk, bejártunk mindent, aztán már Nórival együtt elmentünk Hallstadtba (sóbánya – most csak kívülről néztük meg, és szintén baromi szép tó) és Bad Ischlbe (Sissi kastály – már záróra közelben értünk ide, így szintén csak kívülről nézegettük, illetve a parkot bejártuk, a teaházat megnézegettük......).


A Muhl lanyok

Éjszaka aztán olyan szél kerekedett, hogy Rita elkezdett aggódni, hogy ne zipzárazzam be a kijáratot, hogy ki tudjunk menekülni, ha a szél felkapná a sátrat (ami a mi pehely súlyunkkal szép teljesítmény lenne.....), én 10 percenként mentem ki rögzíteni a sátrat, mivel a szél állandóan lerángatta a cölöpökről. Hajnalra aztán a szél elállt, eső megjött.... szerencsére még nem az a brutál fajta.


Extrak:


Ilyenekkel maszkalnak a kornyeken...


Amitol rogton ertelmezhetove valt a tabla


A termeszet cenzuraja :-)