Az utazás egyébként eseménytelen volt, délután 6 körül értünk St.Wolfgang-ba.
Ez utunk első állomása, Rita kisebbik lánya itt dolgozik egy nyári táborban, őt látogattuk meg, és hoztunk neki némi muníciót otthonról.
Ez meg a sajat municionk :-)
Ez mar a Norinak szant
A hely gyönyörű, nagy hegyek közt kristálytiszta smaragd színű tó.
Az uralkodó katonás rendre jellemző, hogy amikor megérkeztünk a kempingbe, nem csak azt mutatták meg, hova kell letáboroznunk, hanem azt is kikötötték, hogy a szomszéd sátra mellé az autót parkoljuk le, és csak az fölé verhetjük a sátrat. A kemping egyébként annyira lejtős, hogy bár a sátor „tetejében” fekszünk le aludni, hajnalra a bejáratig csúszunk le.
Mivel Nóri este 8-ig dolgozott, kényelmesen volt időnk sátrat verni, megvacsizni, és a velkám-martinit elkortyolgatni. Amitől aztán elég vidáman indultunk Nórihoz. A tábor –ahol dolgozik- elég népszerű. Egy régi kastélyt alakították át. Mindenféle programokat szerveznek (kedvencem az élő csocsó), amik miatt aztán évekig visszajárnak a „gyerekek” (a személyzethez tartozó apró Nóri mellett viccesen mutattak a kétajtós szekrény méretű gyerekek).
Este mentünk volna fürdeni, de a zuhanyzóban derült ki, hogy zsetonos rendszer van (erről eddig nem esett szó a becsekkelésnél).
Recepció is zárva, mi is megsértődtünk, így besétáltunk a strandra, a lámpa alatt sikerült kiugrani a ruháinkból, és a tisztálkodó úszáshoz a habokba merülni. Rita közben majdnem vízbe fojtott. Még utazás közben meséltem neki valamit, ami úgy kezdődött, hogy egy kollégánk meghozta a porszívót.... Ő, a maga szokásos módján ezt félrehallotta. Most kezdte el emlegetni, hogy amikor a kolléga megb*ta a porszívót.... Ezen úgy elkezdtünk röhögni, hogy a parttól 3 m-re majdnem vízbe fulladtam :-)
Másnapra a lányok találtak ki nekünk programot, mondták, hogy menjünk el bringával St. Gilgenbe, az erdőn kell keresztültekerni hozzá. Aztán délre menjünk vissza Nóriért, és irány Bad Ischl. Mondtuk jó, persze. Az én biciklimen csak a hátsó fék nem működött, a váltás kissé nehézkes volt, és egy 10 éves gyerekhez volt méretezve... Ritáé is hasonló állapotban volt. Elindultunk az erdőn át. Aztán visszafordultunk. Az erdő nagyon meredek, nagyon köves (lefelé sem biztos, hogy felültünk volna), St. Gilgenbe meg messze volt. Így aztán visszafordultunk, irány a saját falunk, a parton kávéztunk, bejártunk mindent, aztán már Nórival együtt elmentünk Hallstadtba (sóbánya – most csak kívülről néztük meg, és szintén baromi szép tó) és Bad Ischlbe (Sissi kastály – már záróra közelben értünk ide, így szintén csak kívülről nézegettük, illetve a parkot bejártuk, a teaházat megnézegettük......).
A Muhl lanyok
Éjszaka aztán olyan szél kerekedett, hogy Rita elkezdett aggódni, hogy ne zipzárazzam be a kijáratot, hogy ki tudjunk menekülni, ha a szél felkapná a sátrat (ami a mi pehely súlyunkkal szép teljesítmény lenne.....), én 10 percenként mentem ki rögzíteni a sátrat, mivel a szél állandóan lerángatta a cölöpökről. Hajnalra aztán a szél elállt, eső megjött.... szerencsére még nem az a brutál fajta.
Extrak:
Ilyenekkel maszkalnak a kornyeken...
Amitol rogton ertelmezhetove valt a tabla
A termeszet cenzuraja :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése