A remekül sikerült római kiruccanás után Barcelona került sorra :-) Ircsit sem nagyon kellett győzködni, Kistesóm is gyorsan igent mondott.... Repjegy és szállás is akadt, csak az a bizonyos nap jött lassan... de eljött :-D
A reggel hatos indulás -nyilvánvaló komoly hátrányai mellett- nagy előnye, hogy az egész nap a mienk Barcelonában. Miután egy gyönyörű napfelkeltével búcsút vettünk a Ferihegy 1-es indulások lehetőségétől, beszálltunk az egynapos, újszagú repcsibe és már világosban repültünk el a város felett, egy-két bucka után sóvárgó pillantást vetettünk (én legalábbis :-)) a Mont Blanc-ra és már készültünk is landoláshoz.
A barcelonai reptéren előadott töketlenkedésünk(sem) erősen emlékeztetett egy kétéves nyeretlen működésére.
Szokás szerint igen felkészülten érkeztünk. Na jó, azért tervek voltak, legalábbis nagyvonalakban, de ebbe nem tartozott bele pl. a várostérkép, vagy legalább annak megálmodása, hogy melyik nap milyen irányba induljunk...
Az indulási irány a reptéren is erősen kérdéses volt :-) A helyi BKV-val terveztünk bejutni a városba, de a jegyért néhány perces sétával el kellett battyogni a vasútállomásra. Jegy megvan, de a busz a reptér elől indul, séta vissza....
Minimálra zsugorodott spanyolomat leporolva meglett a buszmegálló, idővel pedig a busz is :-) Sőt, az egy jeggyel átszállós utazást is felderítettük :-) Egyből megtaláltunk a szállás, sőőőt sör is lett a fáradságos út örömére :-) Gyors lepakolás után elindultunk felfedezni a várost.
Első kör a Montjuic, a maga minden izgalmával: hegy, fogaskerekű, fel(le)vonó, botanikus kert, vár, olimpiai park és stadion és még egy csomó minden...
A feljutásnál figyelembe vettük a még betervezett listát, a csajok kapacitását és a várható látványt: a felvonó mellett döntöttünk. A metrózásnál láttuk a hegyre vezető állomást, gyorsan be is csekkoltunk. A fogaskerekűre. Ami a föld alatt közlekedik. Na ennyit a látványról :-) mégiscsak van hátránya a két óra éjszakai alvásnak. Sebaj, legalább gyorsan felértünk.
Kezdődhetett a szájtátás. Először csak egy stadion (?) kerítésébe szorított fejjel bámultunk le a városra. Nehezen szakadtunk el a látványtól, de még lehetett FELfelé menni :-)) Az út egy botanikus kerten vezetett keresztül: hatalmas pálmafák, virágzó leanderek, és cserépben dédelgetett növénykéink gigantikus rokonai....
Ahogy araszoltunk felfelé, egyre közeledtünk a tenger felőli oldalhoz. Hmm... gusztustalan... :-) És már csak egy röpke erdei séta választott el a vártól. És a várva-várt kávétól. Ugyan papírpohárban kaptuk, így viszont nem volt gond, hogy a várfalon ücsörögve, lábat lóbálva (legalább szimbolikusan) kortyolgattuk el :-)
Kicsit magunkhoz térve másztunk fel a tetőteraszra. Ott aztán magunkra találtunk. Volt titanicozás, ugrálás, pózolás, nagyot bohóckodtunk :-)
Levezetésként a laza 35 fokban (na jó, annyi nem volt, de tisztes távolban voltunk a fázás halvány gondolatától is) elsétáltunk az Olimpiai Központhoz. Azt hiszem én nem vettem volna fel a listámra, de Kistesó nagyon meg akarta nézni. Végül nem bántuk meg. Ugyan néhány lézengő turistán kívül pár szuicid futó volt csak a környéken, el tudtam képzelni milyen nyüzsi lehetett az Olimpia idején....
És a felvonó tetején megtaláltuk azt a teraszt, amire egész nap vágytunk. Borult is a fontossági sorrend, a friss paella rögtön az élre ugrott :-) Be is váltotta a reményeket :-)
Ücsörögtünk, pihengettünk, csipegettünk, és közben ezerrel bámultuk az alattunk pezsgő várost.
Lassanként fel kellett kerekednünk, hogy elcsípjük az utolsó kabint. Azért egy fagyi -olyan mint a sör- mindig belefér :-))
A kabinban kihasználva a régi BKV-s rutint, sikerült megcsípni a legjobb helyeket. Első sor, nyitott ablak.... :-)
A parton elsétálgattunk egy darabig, a la Ramblan aztán "gyors" váltás (néhány perc alatt vagy 15-ször gondoltuk meg magunkat), kitaláltuk, hogy mégiscsak elmegyünk a szökőkúthoz. Végülis elég szép időnk volt, a másnapban meg mégsem lehettünk biztosak, elég ellentmondásosak voltak az előrejelzések.
A szökőkútnál vagy másfél előadást végignéztünk. Nehezen szakadtunk el a látványtól, de még haza kellett vonszolni magunkat. Lassanként kezdtem jobban átlátni a barcelonai tömegközlekedést, mint a BKV járatait :-)
A reggelt tengerparti sétával kezdtük. Előző nap Ircsi beleszeretett egy réginek látszó fekete kalózhajóba. Gondoltuk, közelebbről is megnézzük, de nem sikerült nyitva találni, és nem is volt körbebástyázva mindenféle információs táblákkal a nyitvatartást illetően... így jártak, lemaradtak rólunk :-(
Mi pedig haladtunk tovább a "Gaudi negyed" felé. Szép volt, jó volt, de nem álltunk sorba.... várt ránk az első igazi GAZPACHO :-)
Finom volt, felvettem a repertoáromba :-) Kicsit még elüldögéltünk a sangria és a kávé mellett, majd baktattunk tovább a Sagrada Familia irányába. Ha bemenést nem is terveztem, de körbejárni mindenképpen szerettem volna.
Végül csak beálltunk a sorba, nem volt vészes a várakozási idő. És nem is bántam meg, tényleg elképesztő belülről is. Különösen tetszett, hogy a külső után meglehetősen egyszerűnek, letisztultnak, nyugisnak érzi az ember a belső designt (és remélhetőleg ez nem csak a készültségi állapotnak köszönhető).
A Gaudi napnak még egy állomása volt vissza, a Güell Park. Már csak Vera miatt is mindenképpen el akartam menni megnézni. Valamikor régen rengeteg képet mutatott róla, órákon át áradozott. Nem hagyhattam ki.
Bár elég fáradtak voltunk, felvonszoltuk magunkat a hegyre, most persze nem kerültük ki a meredekebb utcaszakaszokra épített mozgólépcsőket.
A park nagyon tetszett, tele mindenféle absztrakt oszlopsorokkal, fura építményekkel, mozaikokkal..... és kert része sem elhanyagolható.
Sajnos elég párás idő volt, lógott az eső lába, így fényképezgetni egyszer még vissza kell jönnöm ide (is).
A kerttel szemben benéztünk még egy ajándékboltba - hiszünk a csodákban. Hátha találunk valami értelmes ajándékot. Nem sikerült. Bár a Swarowsky disznó tényleg a mélypontot jelentette, nem sikerült olyan vackot találnunk, amit szívesen láttunk volna a saját lakásunkban.
Este aztán a nap megkoronázásaként kikötöttünk egy tapas bárban, ahol alaposan megünnepeltük Ircsi szülinapját :-)
