Ledöcögtem a körömet, a sziget kijáratánál keresztanya-társ Ágiba botlottam. Elcsacsogtunk a pesti hídfőig, megbeszéltük, hogy az esti Budapest Bár koncerten mindketten ott csápolunk a Törpékkel, folytathatjuk majd a félbeszakadó beszélgetést.
Pattanás az autóba, irány a Duna-kanyar. Nagyon nem siettem, elnosztalgiázgattam a régi 2 úton. Vácon még tartott a bambaságom, így bedőltem a "szobi terelőút jobbra" táblának, ami szépen kivezetett a 2A-ra. Sebaj, idő van, a nap süt, jó zene szólt, élveztem az autózást, mostanság úgyis ritkán találkozunk Lucianoval.
Egyszercsak valami égett szag jött be, mintha füst is ülne a völgyben, és az előttem lévő két kocsi hirtelen kivág (BMW terepjáró... nem csodálkozunk), és a forgalommal szemben, a másik sávban mennek tovább, mintha a közeli felhajtón forgalommal szemben akarnának lelépni. Hmmm.... Aztán kiderült az ok. Az előttük haladó, engem nemrég megelőző Volvo motorháztetője alól hatalmas lángok csaptak ki, az utasok ezerrel ugrottak ki a kocsiból. Ajjajj. A két kocsi megállt, mentek segíteni, rám már nincs szükség. A következő lehajtónál a kékcsíkos autó mért, megálltam, szólni nekik a helyzetről, de már tudtak róla ők is, a központban is. Szuper, mehetek tovább. Verőce, Kismaros, Nagymaros.... csomóan tekernek az út melletti bicikliúton. Még ez is vissza van. Régóta tervezgetjük Endréékkel , hogy Szobról hazabicózunk... Na majd mostanság :-)
Átnézek a túloldalra, aha, ott hajigáltam a kavicsokat... Újabb kanyar, Zebegény, végállomás. Kocsi lerak, nadrág- és cipőcsere, botok elő, indulás :-)
A sárga kereszt ott indul mellettem, kiváló. Az első, amit meglátok, egy keresztben átfutó fekete macska.... Naaaa!!! Bár Shadow óta nagy pánikot végképp nem váltanak ki, de az előttem kigyulladó autó után a macsek... biztos, ami biztos, szorosabbra húztam a cipőfűzőmet, ellenőriztem, tényleg bezártam-e a kocsit.
Elég szemrehányó a tekintete....
Elindultam felfelé. Fülig érő szájjal. Aztán egyre kisebb vigyorral a fejemen baktattam. Hmm.... Valami nem az igazi. Már a futásnál is voltak kisebb gondjaim, de ez az emelkedő sem esik úgy, ahogy szokott, pedig nem egy nagy durranás. Kezdtek erősen Triglavos érzéseim lenni. Basszus, már megint a béna kajálás... Amúgy is ebédidő volt, hegyoldal, virágos rét, gyönyörű kilátás, láb lelógat, szendó elő, elmajszolom.... kis nézelődés, ejtőzgetés, felhőszámlálás (slow down and enjoy the ride :-)) után indulok tovább. Lassanként javul a helyzet, újra szélesedik a vigyor a fejemen. Tanulságos.... Még éppen időben. Remélem.
Ebéd kilátással
Elágazó, nézzünk le a barlangokhoz. A túloldalról ezeket spéciztem ki magamnak. Két nagyobb csapat is szembe jött velem, sok gyerkőccel. Hosszú, húzós az emelkedő (nekik, én lefelé gurulok), meg fognak vele küzdeni a törpék. Az egyik csapat mögött jócskán lemaradva egy szemüveges kisfiú poroszkál. Szegénynek nem az van az arcán, hogy mennyire jó is neki ez a kirándulás. Vékonyka ágat használ túrabotnak, minden lépésénél jól meghajlik.... Rámosolygok, hogy kitartás, nemsokára utoléri a többieket. Kisebb villámokat szór a szeme, nem buzeráljam még én is....
Neon fák
Az út elég meredek, sok helyen gurulós kavicsokkal. Párszor közel jártam hozzá, hogy dobjak egy hátast, de egy-egy szökellős lépéssel szépítve a helyzetet talpon maradtam. A barlangnál egy másik csapat tanakodott: Ok, a barlangtól 30 m-re indul egy ösvény felfelé, amellett lesz a láda. Na de melyik irányban 30 m? Így nem lehet megtalálni... ismerős a helyzet, a Tarjánka levezetésnél mi is hasonlóan tapogatóztunk (akkor sötétben), de mi kevesebb eredménnyel.
Baktattam tovább, a következő miradornál megint elücsörögtem egy darabig. Egy vérkatica állta utam. Egy darabig próbálkoztam az idomításával, hogy rendes modell legyen belőle, és legyen egy tisztességes fotóm, amivel Abigélt elkápráztathatom. De a katica legalább annyira nyughatatlan volt, mint a célszemély... Szorri Abuc, ennél jobbat nem sikerült összehozni :-(
Kisebb cikkcakkos hullámvasút után dönteni kellett: sajnos a kitervelt kör nem fér bele az időbe. Ha oda akarok érni a koncertre, a rövidebb B verziót kell választani :-( pedig.... benne volt rendesen a bugi a lábaimban (ja, ha tele az ember hasa, úgy könnyű :-)), de nem volt mese.
A visszaút még az így vártnál is gyorsabb volt. Bőven jutott idő hasra vetni magam egy szépséges kék bogár előtt (ez egy ilyen nap), és jól körbefotózni. Ez bezzeg pózolt a napfényben, mintha egész életében ezt csinálta volna. Tudta, hogy forduljon, hogy napfény pont úgy csillanjon meg a kék kabátján, ahogy kell :-)
A kocsinál még elszöszmögtem, nem nagyon akaródzott visszaindulni. Nem baj, hamarosan jövök újra, legkésőbb két hét múlva :-)
