Bence kicsit kevésbé lelkesedett, de Ana szerint a salátabár is nagyon jó, így már szívesebben adta be a derekát. Az éttermet nézegettük már korábban is, de mindig túl micikésnek ítéltük, és máshol ettünk. Leginkább az empanadasnál.
Míg én intéztem a bárányomat és egy újabb fajta csimicsurrival barátkoztam, Bence a salátabárban szedett össze magának egy jókora tányérnyit. Aztán mégegyet. Aztán jött a tejszínhabos banán, barackbefőtt. Aztán.... elkezdett meredten nézni.... bár mondta, hogy ez lesz a vége a nagy zabálásnak, de erre nem voltam felkészülve. Egyszerre volt nagyon mókás és nagyon ijesztő. Jó darabig elszórakoztunk rajta (bár neki sokkal kevésbé volt vicces).
Tejszínhaaaaabooooos banáááán :-))))
Bohóckodás közben döbbentünk rá, hogy tulajdonképpen vége az utazásunknak. Bár van még egy napunk Calafatéban, az már csak olyan tingli-tangli, ugyanúgy, mint a másfél nap Buenos Airesben. Ennyire gyorsan nem telhet el a három hét, még nem mehetünk haza. Meg nem is akarunk.... de lassan, annál az asztalnál ülve elindultunk hazafelé.
Másnap még kipipáltunk néhány listán szereplő elemet, visszaadtuk a kocsit, tűt-cérnát kerítettünk Bence feminin oldalának fejlesztésére, iskolát fényképeztünk, újabb ajándéknéző körutat tettünk, és látványosan szenvedtünk.
Hímzőszakkör....
... és az eredmény
Este aztán moziba mentünk. Volt néhány film a laptopon, jónéhánynak nekiálltunk, de vagy halk volt, vagy a film nem tetszett, vagy.... végül a Grantorino lett a befutó.
A visszaút nagyjából eseménytelen volt. Egyedül Calafate-i reptéren szólítottak fel mindenkit a beszállásnál, hogy vegye fel a kabátját és mindenét nagyon alaposan ragadja meg, meg irdatlan erős szél van odakint. Odébb is pakolt időnként :-)
Felszállás (előtt) viharos szélben
Ennyi jutott a hegyekből....
Baobab erdő a la Argentina
River Plate stadion
Buenos Airesben taxiba pattantunk, és elmentünk az új szálláshelyünkre. Most az "avenida" másik végén, a Recoletában foglaltunk szállást, közelebb van a reptérhez, a város mostanra bejárni tervezett részéhez, busz- és hajóállomáshoz.... ideális megoldás. Bár kicsit micikésnek tűnt a képeken, normális áraik voltak, megpróbáltuk.
Kicsit elcsodálkoztunk, mikor lány- és fiú szobákba lettünk beosztva, aztán a meglehetősen puritán szobáknál is néztünk egy egyet. Annyi baj legyen, úgysem töltünk itt sok időt.
Gyors lepakolás, nyáriasodás, és indultunk is várost nézni, első körben a Recoletába és a temetőbe.
Olyasmi ez a temető BsAs-ben, mint nálunk a Fiumei úti, tele híres emberekkel. Külön térképet lehet venni hozzá, ajánlott túraútvonallal.
Biztos, ami biztos...
Törpediktátor
Sztárfotó
... és ahogy készült
Fel vagy le?
Palau. Peeeerszeeee
Körbejártunk, csináltunk egy halom képet, mentünk tovább. Nagy bánatunkra a temető előtti téren szokásos kézművespiac szabadnapos volt, így a tervezett ajándékvásárlás elmaradt :-(
Megnéztük a környék másik nevezetességét, "A virágot", aztán elbaktattunk a másnapi kiránduláshoz feltérképezni a hajállomást, beszerezni a jegyeket.....
És még a Dávid szobor miatt panaszkodnak az olaszok
Retiro reflection
Mire ránk esteledett, a helyi Váci utcába értünk. Ezt viszont megszállták a tangó táncosok és zsibárusok.
Tangó
Bence a Tangó Világbajnokságon néhány éve... azóta sem szívesen beszél róla :-))
Reggel viszonylag korán keltünk, 8 körül indulnunk kellett a hajóhoz, mentünk új pecsétet szerezni az útlevelünkbe. Én valahogy úgy terveztem, hogy ez lesz az útlevelem utolsó útja, már tavaly is nehezen engedte be Dél-Afrikába, nem találták benne az üres lapot. Azóta bejöttem Argentínába, kimentünk Argentínából, bementünk Chilébe, kijöttünk Chiléből bejöttünk Argentínába... és még mindig volt két üres oldalam. Pedig ezen a vidéken szorgalmasan pecsételnek, és jó nagy stemplit használnak. Most sem pazarolták el az üres oldalakat, pedig mindkét ország kétszer pecsételt....
Újabb pecsét: Uruguay
Szelektív szemétgyűjtés a hajón
Majd az Aconcaguához :-)
A lassabbik hajót választottuk, részben mert sokkal olcsóbb volt, másrészt mert így rövidebb időt kell Coloniában töltenünk. A Lonely Planet mindhárom, a helyre vonatkozó mondatát kívülről tudtuk. Nagyon sok látnivaló nem volt, kb. mintha Szentendre utcáin kellen egész nap sétálgatni. Elsőre nagyon jó, szép, aranyos, de nagyon gyorsan rá lehet unni.
Colonia életép
Az első, a faluban megtett kör után "empanada idő"-t hirdettünk, körbejártuk a lehetőségeket, és leültünk egy szimpibbnek tűnő terszon. Fogalmunk sem volt a helyi pezo árfolyamáról, így sikerült közel 5000 Ft-ért letolnunk egy-egy canelloni néven futó palacsintát és korsó sört.
Sör és palacsinta 5 rugóért
A városban egyébként minden utcában volt egy oldsmobil. Az elején még nagyon lelkesedtem, milyen jó, gyönyörűek, és de jó, hogy itt vannak...
Ennek még bedőltem
Itt már gyanút fogtam....
De idővel gyanús lett, hogy a helyet nem virágos ládákkal, hanem az öreg autókkal dekorálják. Innen kezdve sokat vesztett a fényéből, már nagyon műnek tűnt, abbahagytam a fényképezésüket.
Felmásztunk a világítótoronyba, egy darabig elücsörögtünk de azt is eluntuk. Mentünk tovább. Egy darabig, végül egy hirtelen kanyarral visszametünk a hajóállomásra. Már kívülről tudtuk a helyet. Mire beértünk, elkezdett csöpögni az eső.
Rendőrörs
Hajóállomás
Aztán szakadni. Egész úton, és azután is. Buenos Airesbe visszaérve sem csillapodott, mindenki a taxiknál állt sorba, mi nem gondolkodtunk az ügyön, séta haza. Finom meleg nyári eső :-) Kb. a harmadik lépés után sikerült bokáig merülnöm egy pocsolyába, és a hazáig visszalévő közel 2 km séta biztosította, hogy felesleges legyen rohanni. Bence egy darabig rongyolt előttem, de idővel ő is feladta a küzdelmet.
Este még videózgattunk egy sort, letöltöttük a friss képeket és csomagoltunk :-(
A hazaút nagyjából simán ment. Bár nem sikerült folyosó melletti ülést szereznem és egyfolytában mászkálhatnékom volt, a moziknak már sikerült hangot csiholni, viszont képem az esetek 70 %-ban nem volt hozzá... de ez már fél siker.
Rómában átverekedtem magam a biztonsági és az útlevél ellenőrzésen (egyik sem volt egyszerű, tekintettel a hatalmas tömegre és a helyszínenként dolgozó 2-3 emberre).
Haza már Malév géppel érkeztem, felüdülés volt az Alitalia után.
Római felszállás
Róma fentről
Erre is vannak hegyek
Elrepültünk a Rab sziget fölött, jól megnéztem a kis szigetet, aztán a Balcsi felett hosszában....
Rab sziget
Tihany
Füred
Fűzfői öböl
Megyeri híd
Bence most szerencsésebb volt, mint az odaúttal, 3 óra távolságból követett egészen Pestig :-)
