szombat, február 14, 2009

Dolgos hét

Míg Nikiék kiheverték utazásuk első részét (no meg az összeszedett gyomorrontást), én az intézetben szorgosan gyártottam a mintákat az új otthoni projektünkhöz.



Délután aztán hol az eddig elmaradt shoppingolást pótoltuk, hol a parton sétáltunk...
Péntekre szabadnapot vettem ki, elmentünk a Tsitsikamma parkba kirándulni, és a Blukranshoz -ha nem is ugrani- de kisétálni a hídra.
Nagy bánatomra az elmúlt években bevezették, hogy nem lehet saját fényképezőgépet kivinni a hídra, a kísérőnknél lesz gép, őt lehet bármilyen fotóra megkérni :-((

A Tsitiskammában alulról -mint Erzsivel- megnéztük a függőhidat, majd a szintén kedvenceim közé tartozó part menti erdei ösvényen-sziklákon kimentünk megnézni a vízesést.

























Bár nagyon lestük út közben a delfineket, bálnákat, csak egy őzikét sikerült becserkészni a túra végén.





Szombaton Addo napot tartottunk. Nem nagyon panaszkodhattunk, láttunk bőven zergét, elefántot, és miután délben megnéztünk a kempingben az aznapi jelöléseket, az oroszlánokat is megtaláltuk.














A vasárnap már erősen a másnapi indulás jegyében telt, utolsó beszerzések a bolhapiacon, közben a kocsi kitakaríttatása..... Végül, hinni sem akartam, de utolsó előtti nap csak-csak sikerült összefutnom Kasha barátnőmmel. Bátyja aznap utazott haza Lengyelországba, eddig nem nagyon ért rá velünk foglalkozni. Pótoltuk, amit lehetett, a délutáni Savanna party után együtt vacsiztunk, és másnapra -nyitás előtt, hogy elérjem a gépet- beígért egy extra tiramisut a Leonaro's-ban.
A Kashától kapott karácsonyi ajándékot a egyik pincér srác hozta ki, aki féltérdre ereszkedett a Boardwalk "főterén", megkérte a kezem, eljegyzési ajándékként pedig megkaptam Kasha csomagját. Gyorsan igent mondtam neki, mire széles vigyorral bevonult jelenteni a főnöknek (nem értem, miért szalad világgá az összes paasi, akinek igent mondok a lánykérésre :-))))

Délben gyors búcsút vettem Nikiéktől (ők csak pár órával később indultak), Marától és a kérótól, és Verával nyomultunk ki a reptérre.



Ott ért a következő "pofon". Lufthansáékkal eddig csupa jó tapasztalatom volt. Eddig. Most közölték, hogy vagy perkálok 45 ezer Ft-nyi randot a 9 kg túlsúly miatt, vagy maradok itt. Baromira nem esett jól, leginkább mert tényleg visszafogottan vásároltam, és a legyártott minták miatt volt nehéz a bőröndöm.... tenni sajna semmit nem tudtam, legközelebb marad a súlyos postaköltség a minták szállítására. Ennél az sem lehet (sokkal) több.
Ezen eldohogtam egy darabig, de Johannesburg után áttértem a következő acerás részletre (eltekintve a lépten-nyomon felbukkanó viharzónáktól), a reptéri sztrájkra. Innen kezdve viszont rendben mentek a dolgok, sztrájk ide-sztrájk oda, időben szálltunk le Ferihegyen, és még a csomagom is megérkezett :-))

Nincsenek megjegyzések: