Waterberg Plateau

Talán először az út során tényleg világosban értünk célba és állítottunk sátrat. De csak miután kiválasztottuk a megfelelő helyet. Másodikra. Az első választás nem volt tökéletes, így szépen kitolattam a parkolóhelyről. Egészen koppanásig. Valamivel biztosan baromira el voltam foglalva, de az nem a tolatás volt... (AKCIÓ: sokat próbált jogosítvány olcsón eladó!!) Szerencsére egyszerűbben megúsztuk, mint amilyen hangja volt az esetnek, a kipufogó vége horpadt be egy kicsit, és lett két apró, nem is látható karcolás a lökhárító alsó felén. Szegény kisbéka, következő életében biztos nem választja a kalandos bérautó szerepet....

Reggel felderítettük a terepet, a parkban csak rövid sétákat lehet tenni,

semmi komolyabbat, a platón sem lehet mászkálni, így a délben (persze, mikor máskor) kipipált túra után toltunk egy főzeléknek is beillő gombalevest és röpke Okahandja-i tankolós-bolhapiacozós megállás után megérkeztünk a fővárosba, Windhoekba. A város előtt rendőrblokád (azóta több helyen is találkoztunk hasonlóval), minden autót megállítottak, benéztek, ellenőriztek... Mikor ránk került a sor, udvariasan (az annak idején a szlovénknál bevált helló szőr-rel köszöntettem a rendőrt, amire jött a megfelelő válasz: helló szőr, őőő izé, madam :-)))

Szokás szerint foglalt szálásunk itt sem volt, de még a neten talált két backpackers címét sem írtuk ki, így elsőként egy netkávézóba ugrottunk be. Az egyik backpackers viszonylag távolabb volt, de a Cameleontól csak pár saroknyira voltunk, viszonylag könnyen ide is találtunk. A dormitorik foglaltak, kénytelen voltunk potom áron lakosztályt bérelni :-)) Este kimentünk volna kicsit várost nézni, élvezni a visszatérést a bushlife-ból, de erről elég alaposan lebeszéltek. Így pizzarendelés és savannázgatás után próbáltuk letöltögetni az elmúlt napok fotóit, megnézni, kritizálgatni.....