Dakar Xtrém – MZ Szentté avatása

Tettünk még egy gyenge próbálkozást vitorlázás ügyben, természetesen eredménytelenül. Ügyes-bajos dolgaink elintézése (cikkek elküldése, levelezés letudása, fényképezőgépek homokmentesítése, stb.) után elindultunk északra. Hentiesbay-ben tankoltunk, aztán nyomás tovább a Cape Cross-ra. Jelképes 80-90 ezres fóka kolónia él itt (pár hónapja még 120 ezren voltak, azóta „ritkították” őket –hagyományos módon, bottal). Egészen meglepő módon nem a delfin show-ból vagy cirkuszból megszokott kedves állatokat láttuk itt. Először is valami elképesztően büdösek. Másodszor meg nagyon hangosak. Mint valami siratókórus, folyamatosan „jajjveszékelnek”. Elnézve az állapotokat, van is miért.

Döbbenetes a zsúfoltság, és hihetetlenül sok közöttük az elhullott állat....



Anyától tanulok

A kötelező fotós köröket letudva rongyoltunk tovább a Skeleton Coast felé. Az út pár száz méterrel a part mellett visz, Zoli kitalálta, hogy menjünk le a partra... én pedig már kanyarodtam is. A necces (süppedősnek látszó) rész előtt rutinosan megálltam, onnan gyalog mentünk tovább. Kiderült, mitől hívják Csontváz partnak ezt a szakaszt. Egyrészt az itt elsüllyedt-zátonyra futott hajók roncsai miatt, másrészt, mert a part telis tele van csontokkal!!!!!


Nézelődtünk, fotóztunk, indultunk tovább. Volna.... fő a kényelem, nem álltam neki tolatni, simán körbe akartam fordulni a kocsival. Igen, igen, belesüppedtünk a parti homokba. Én voltam. Mea culpa. Májfolt. De tényleg nem tűnt süppedősnek.... De mindig csak 1:1 :-) Mármint elsüllyedésileg, mert a defektek tekintetében vezetek :-) Megpróbáltuk kitolni... nem ment. A múltkori esetnél a repcsiről elhozott pokróc jelentette a zseniális megoldást, most nem működik...

A nagy próbálkozásokkal sikerült olyan mélyre beásni magunkat (brekuszt), hogy megfeneklett az alja is....


Emelés, kövek alá, próbálkozás.... 40 cm-rel kijjebb vagyunk. Újabb próba, újabb megfneklés... Szerény becsléseink szerint 12-14 emelés, és közel fél tonna lapos kő odacipelése árán, de 4 óra alatt sikerült kiásni magunkat a homokból. Ha a hivatalos eredmény döntetlen is, de ezzel a 4 órával azért nyerő vagyok :-) És Zoli közben egy árva szót sem szólt arról, hogy lehettem ilyen hülye.... sőt, mikor ezt megemlítettem, még azzal jött, hogy az ő ötlete volt a partnézés.... Ezennel hivatalosan is szentté avatom.
Persze a megálmodott világosban való sátorállításról, grillezésről szó sem lehet... meg amúgy is olyan hideg lett, hogy leghőbb vágyunk egy begyújtott olajkályha volt. Az út menti, „108 miles" c. parkoló melletti kempingben, az Atlanti óceántól pár méterre éjszakáztunk.