Hétfőn belevetettük magunkat melóba. Otthonról hoztunk felületkezelt szálakat, amikből itt csinálunk kompozit alapanyagot. Meg is beszéltük Lydiáékkal a teendőket. Első körben szét kéne szedni (fellazítani) a kezelés során „összetapadt” szálakat. Le is ültünk az irodában „szöszmögni”. Az első adag viszonylag gyorsan elkészült, de másodikkal elég rendesen elbíbelődtünk. Közben szórakoztatásként, míg Zoli dupla sebességre kapcsolva nyomta az ipart, nekem felolvasást kellett tartanom. Előző este alaposa rácsodálkoztunk az utcán egy új Mazda2-re (rögtön beleszerettem, ezerrel pörgött -azóta is tart- az agyam, hogy megszegjem-e a Fiat-nak tett örökre hűségre vonatkozó fogadalmamat), így aztán feltúrtuk a neten hozzáférhető teszteteket, azzal szórakoztattuk magunkat.
Egyszercsak nyílt az ajtó, Rajesh dugta be a fejét, hogy már mindenki elment, üres a ház, hogy fogunk hazamenni.... mondtuk, hogy sétálunk, mint szinte mindig, bár azt nem tudjuk, az épületből -beléptető kártya híján- hogy tudunk kijutni, ámde maradni szeretnénk, mert rengeteg a tennivalónk. Diszkrét mosollyal nyugtázta buzgóságunkat, majd hozott egy VIP kártyát, hogy maradjunk, ameddig csak jólesik :-). Persze a gyomrunk (leginkább Zolié) meghatározó volt, így 6 körül bezártuk az intézetet, lekapcsoltunk az égve hagyott világítást, az éjjeliőrnek jó munkát kívántunk és hazamentünk (ez a baleset még néhányszor megesett velünk a héten).
Este végre bevettünk magunkat a Leonardo’s-ba. Szombaton hiába próbálkoztunk, de most bőven volt hely. Isteni báráyhúsos-bormártásos canellonit kaptam, még másnap estére is jutott belőle. Végignézegettük a személyzet fotóalbumait, amit a híres olasz énekes (Patriccio valaki) ottjártakor készítettek. Fel nem tudták fogni, hogy mi, akik Európából jöttünk, soha nem hallottunk róla...
Kasha (az étterem egyik managere, régi-régi barátunk) viszonylag hamar lelépett, lejárt a műszakja, de megígértette, hogy másnap este felmegyünk hozzá Savannázni-borozni-chipsezni-dumálni.
Kedden a szöszmögés maradékának letudása után a kártolás volt a fő műsorszám. Lydiáék nem győztek csodálkozni, milyen kafa, finom anyagot hoztunk össze, próbálták az össze titkot kiszedni belőlünk :-))
Meló után rávetettük magunkat a netre, feltérképezni az autóbérlős lehetőségeket, a filléres sátor és laticell piacot (idáig cipelni nem akartuk, mégha az AirFranc faktorral most nem is kell számolnunk, az ismerősök körében pedig senkinek nincs sátra*). Autóügyben sikerült egy egész olcsó megoldást találnunk, ami ránézésre elég megbízhatónak tűnik, de persze soha nem lehet tudni... mindenesetre a 24 órás road assistance megnyugtatónak tűnik.... Kérdés, mennyi idő alatt találnak meg bennünket a sivatag közepén.... De olcsó sátor ügyben nem nagyon jutottunk előre.
Este Kasha party. Többször ránk telefonált már, merre járunk.... Nem csak minket hívott meg, ott volt egy házaspár (Jing és Richard, Daniel fiukkal, és June). Mindenféle kirándulós élmények mesélése után Jingékkel gyorsan meg is beszélünk, hogy ha visszajöttünk a kirándulásról, elmegyünk Sacramento túrát végigjárni. Hogy June se maradjon ki a lényegi dolgokból: róla meg kiderült hogy van sátra, matraca... és boldogan kölcsönadja (azóta le is adta a cuccost Kashanal, állítólag a megbeszélteknél sokkal több mindent, még „alvós mackót” is csomagolt nekünk az útra). Az este végén vagy háromszor fordultunk vissza az ajtóból (na jó, igazándiból csak egyszer), mert úgy vihogtunk, hogy félő volt, a szomszédok rendőrt hívnak. Ugyanis Zoli bedobta egyetlen unokatestvérét a közösbe, amire Vera és Kasha kellően ráharapott. Kezdték a beosztást számolgatni, mikor kinek jut a pasi, illetve a teherautó, amivel érkezik....
A hajnali hazamenésnek hála tegnap már nap közben is kellően kómásak voltunk, az idő sem volt túl vidám (tulajdonképpen szavunk sem lehet, a hétvégén gyönyörű idő volt, de hétfő óta újra esős, hűvös, már-már novemberi :-)) az idő), így aztán gyorsan eldőltünk.....
*házinénik tornácán áll egy 80 cm X 80 cm-es alapterületű sátor, végszükség esetére leapacsoltuk... ennek egyedül Kia kutyus nem örült, annyira, hogy ma reggel, mikor meglátott bennünket, repülőrajtot véve startolt rá a füvön hagyott kutyakekszre, és megrovó pillantások közepette vitte magával a sátrába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése