Reggel összepakoltunk, elindultunk kanyont nézni.
A szokásos földúton kirobogtunk a peremére, a szokásos „húb…meg” elhagyta a szánkat, és bőszen nekiálltunk fotózni.
Hal crossing a canyon tetjén????? vagy csak felkészülnek az áradásra???
Béka a kanyon tetején
Néhány kanyon panoráma próbálkozás után megláttunk egy bucka tetején vakarózó mókust, rávetettük magunkat. Egyre bátrabb lett, végül már a tenyerünkből evett.
A kirándulás egyik fő attrakciójáig –az óriás vörös dűnékig- vagy 700 km volt hátra, sietnünk kellett. Főleg, hogy egy röpke 2X45 km kitérőt beiktattunk, hátha egy majdnem útba eső városkában találunk netet (még mindig Zoli cikke). Meg is találtuk a várost, volt netkávézó, meglepetésünkre vasárnap délben is nyitva volt. Csak éppen nem működött a hálózat, sem itt, sem a városban máshol. Sem egész Dél-Namíbiában. Sőt a mobil hálózatok sem működtek már több mint egy napja, az ország fele off-line volt. Luxusként ismét volt vagy 100 km-ünk aszfaltúton, a kiszemelt benzinkútig (nincs belőlük túl sok, az útvonal tervezésnél komoly szempont volt a tankolási lehetőség). A kút megvan, nyitva, csak éppen benya nincs… hmmmm ez egy ilyen nap. De kiderült, hogy a térképen „bizonytalanként” jelölt kút megvan,működés, és van nekik ólmozatlanuk… szuper, vissza a kereszteződésig, földút, és erősen rali tempóban nyomás, még rengeteg km-t kell leküzdenünk. Zoli szerint Collin McRae stílusában nyomultam, amihez kisautónk női mivolta (erősen, minden helyzetben riszálja a fenekét) jelentősen hozzájárult. Benzinkút megvan, tankolás, Zoli álma, a sült kolbász is valóra vált a szomszéd étteremben…
indulás tovább, erőltetett tempóban. Aztán megállás, rally tempóban kerékcsere, nyomás vissza a benzinkúthoz, kereket javíttatni. Sikerült egy jókora követ eltalálnom, szerencsére a gumi nem sérült, de a felnin jókora hupli lett. A fickó mosolyogva fogadott, mondtuk, hogy a jó kuncsaft gyakran visszajön… pár kalapácsütés után kerék fel, virslikerék le, újabb próbálkozás, most már kicsit óvatosabban.
Ez itt a reklám helye - Canyon Lodge
Meseszép helyeken mentünk, meg-megálltunk fotózni, táblagyűjteményem is szépen bővül (strucc, zebra, zsiráf crossing, komolyan kell venni, a zebrás tábla után 50 m-rel át is ballagott előttünk két zebra).
A vadlovak Aus mellett (nem messze megtaláltuk a vad teheneket is :-))
Naplemente - menet közben
Idei alaprekordként este fél 10-kor érkeztünk meg Sesriembe, az óriás dűnék hazájába. A műsor a szokásos, sátorverés, indulás a bárt megkeresni, fotózás… most a bezárt kocsmaajtóban találkoztunk sráccal, akik túrákat vezetnek Dél- és Kelet-Afrikában. Velük dumcsiztunk egyet, és éjfél körül mentünk aludni. Ez azért volt kissé fájdalmas, mert reggel 4-kor kellett kelnünk, hogy a dűnékről nézhessük a napfelkeltét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése