Döcögős utazás

Okulva a korábbi években szerzett tapasztalatokból (lásd AirFrancos kalandok) idén elég korán foglaltam repjegyet ahhoz, hogy még válogatni lehessen a légitársaságok között. A Lufthansával és a South Africannal eddig csak jó tapasztalataim voltak, úgyhogy az utóbbira esett a választás.

Az irodalmi adatok szerint indulás negyed háromkor Ferihegyről, Frankfurtban egy laza átszállás, tovább indulás fél kilenckor (jajjjjj), Johannesburgban pedig a szűk csatlakozás miatt várhatóan jön a szokásos dilemma: csomag vagy csatlakozás.... Ehhez képest már a pesti indulásnál összeszedtünk 40 perc késést (nem nagyon bántuk, legalább volt idő a nehéznek ítélt kézipoggyászból kiszedett cuccokat átrakni a már feladott és visszahozatott csomagba, Zolinak is maradt lehetősége kitalálni a számzár elfelejtett kódját). A késés olyan nagyon nem befolyásolta a továbbindulást, tekintettel a nagy gép előjelzett 4 órás késésére. A frankfurti bő 7 órás várakozásnál a laptopon felhalmozott filmek csak egy ideig jelentettek megoldást (az aksi 2,5 óra mozizást engedélyezett). A terminálokon horribilis áron mérték az internetet (1 óra 20 euro), azzal sem nagyon tudtunk mit kezdeni, 8 óra körül már kellőn nem szerettük Frankfurtot. Az SAA azért szépített, a kiírás szerint egy órát lefaragtak a tervezett késésből (amiből persze semmi nem lett), begyűjtötték az utasokat, és már a beszállás előtt megetetek-itattak bennünket... A repcsin meg egészen jó dolgunk volt, kedvesen, mosolyogva fogadták és teljesítették az utasok összes hülye kívánságát. Kaja, bor finom volt, és a korábbról ismert videó rendszer (párhuzamosan több film megy, amibe bele lehet tekerni, váltani, akkor kezdeni, amikor akarom....) is működött.

Johannesburgban fél 12 körül landoltunk, sajnos nem volt esélyük korábbi járatra benevezni, meg kellett várnunk a fél 5-ös indulást.

Néhány Savannával (egy éve vártuk ezt a pillanatot) és némi talicska-rollerrel (a csomagtologató kocsival a lejtőn lerollerezni) vertük el az időt. Ennek, és a már több, mint 24 órája tartó utazásnak köszönhetően a felszállásra már egyikünk sem elékezett. Végül bő 30 órás utazás után szálltunk le PE-ben, ezt az időt eddig egyedül az Ibériának sikerült túlszárnyalnia némi „segítséggel”, akkor bécsig kocsival utaztunk, és az időbe beszámítottuk a Kartner strassen elkortyolt jegeskávét is...

Port Elizabethben szokás szerint Vera várt bennünket. Barátnője Pushcar Golf-jával jött elénk, és valami zavaros történetet adott elő, az autókról. Lassan kitisztult a kép, egy hatalmas vendégház komplexum medencéit, szökőkútjait, fürdőszobáit... rakja tele mozaikkal, a csempe és cementszállítást nem akarta az új Yarissal megoldani, megszabadult tőle, de közben rájött, mégsem tudja megvenni a tervezett bukkie-t... Mostanság valami olyan pici autóval szaladgál, amibe nem fértünk volna be a csomagokkal, így a barátnője kocsiját kölcsönözte ki a neves alkalmomra. Ritka vidám út volt, Verának gőze sem volt, mi merre van az autón, sikerült bekapcsolnia a hátsó ablaktörlőt, a kikapcsolást a hazáig tartó úton hármunknak sem sikerült megoldani.

A tavalyi vendégházban, de egy másik apartmanban vagyunk elszállásolva (így 8 lépést kell megtennünk a medencéig, nem tudunk rögtön az ajtóból ugrani...). Gyors piperészkedés után indultunk tovább, az „első” Savannánkat és némi kaját becsekkolni. Kisebb tiszteletkör után természetesen a Barney’s teraszán kötöttünk ki.

Az időjárás a szokásos formáját hozza, Johannesburgban 30 fok körül volt, itt PE-ben 20 körül, bár a szemerkélő eső és az erős szél miatt ennél lényegesen kevesebbnek érezzük. Az épületnek sem sikerült még a röpke tavasz alatt átmelegednie (fűtés definició szerint nem létezik), meleg ruhával (rutinos Afrika utazó lévén :-)) nem igazán készültünk, így az egyetlen felmelegedési módot kihasználva, toljuk magunkba a híg, de forró kévét... De a hétvégére már jobb időt jósolnak :-)

A Drakensberg nyugati vége:

Még a felhoknek is elefantbor mintazatuk van

Dunek..... ez jel!!!

Wild coast

Summerstrand -PE kulvarosa- onkentes szamuzetesunk helye