A csütörtök viszonylagos nyugalomban telt. Számunkra. Rajesh annyira elfoglalt volt, hogy nem sikerült leülni vele megbeszélni a terveket, melót.... De legfontosabbat ezért elintézte, kaptunk bögrét, kávét, és cukrot... (minden megérkezéskor ez az első elintézendő dolog :-))
Délután aztán, gyors megázás, és még gyorsabb nagybevásárlás után téptünk le a partra. Halálosan büszke vagyok magamra, csak egy kagylót és egy kavicsot gyűjtöttem be :-)) sehol a tonnányi szikla, gazdag vizihulla gyűjtemény (kíváncsi vagyok, meddig lesz ez így :-) Még beugrottunk a Leonardo’sba (a Barney’s mellett másik „törzshelyünk”) az ott fönökösködő Kashanak köszönni. Meg is ígértük, hogy másnap este ott vacsizunk.
Este aztán folytattuk a napi melót, Zoli a doliját, én jelentést írtam, mikor Vera meglátogatott minket. Innen kezdve a szokásos pletyópartiba torkollot az éjszaka. Lefekvés előtt még megegyeztünk, hogy Zolié először a fürdőszoba, én alhatok tovább (talpig úriember :-)).
Reggel így is lett, fürdőszoba, reggeli, szendvics készítés ebédre, aztán indulás a dolgozóba. A kapuban vettük észre, hogy egy órával korábban van, mint gondoltuk (na, így bízzunk bármit is a pasikra :-))
A délután spontán bulivá alakult. Egészen jó idő lett, éppen indultunk volna a partra, mikor beállított Vera, és egy éve Angliában lévő lányának két barátnője. Egész nap együtt lógtak, mire hozzánk értek már kellően jó hangulatba keveredtek. Minden 4 mondatukból 3 az új olasz pincérről(?) Fabio-Giovanni-Luiggiről szólt. Leültünk a kerti étkezőnkben Savannázgatni, közben előkeveredett a házinéni is némi snapsszal, chips-szel, mogyival.... Idővel a lányok leléptek, mi meg elindultunk beváltani Kashának tett ígéretünket. A Leonardo’s és a Boardwalk-on minden zsufi tele volt, nem maradt más, meg kellett nézni a helyet, ahol a csodapincér működik. A hely nem rossz, de drága, az adagok kicsik és pincér kimenős volt.... na erről ennyit.
Szombatra (bár csak vasárnapra ígérték) kitört a nyár!!!!!! Le is döcögtem a partra futni egyet, tuttko jó volt, bár kicsit kevesebb szaladgáló kutyát jobban viseltem volna. de így is barom jó volt. A délelőtti szöszmögés és kaja után téptünk le a partra, irány a Boardwalk, hátha megtaláljuk Frasert, a skót dobos fickót.... Nagy bánatunkra az új üzlete üres, valahova elköltözött, de nem találtuk az új helyét.
Fő az egeszseg - első home-made ebédünk
Hazafelé beugrottunk megnézni a dolgozó Verát. A vendégházunkkal szemben van az az építkezés, ahol tényleg eszméletlen mennyiségű mozaikot kell kiraknia. Valószínűleg Dél-Afrikában ő a egyetlen nő (a fehérek közt legalábbis), aki csempézéssel keresi a kenyerét. A vendégház már most, félkészen is baromi jól néz ki, ránézésre olyan árakkal fog működni, hogy mi sosem fogunk ott aludni.
Estére Reenához voltunk hivatalosak vacsira. Látva a tavalyi sikert, most is főzött nekünk curry-t. Még mindig nagyon jól csinálja. Az este aztán Zoli került terítékre. Alaposan kifaggatták az új cégéről, vitorlázásról (az olyan dzsigoló dolog, nem való neki), lányokról, múltról és jövőről..... remekül szórakoztunk a kontójára.
Az egyetlen nő, aki csempéezésből tengeti napjait
Vasárnap aztán sikerült még később kelnünk, így aztán a reggeli futkosás már szóba sem került :-(( Helyette laza kávé, és indultunk a bolhapiacra (tavaly első látásra itt szerettem bele egy szenegáli maszkba, most is valami hasonlót vártam.... hiába. Volt néhány szebb darab, de vagy erősen „hámlottak”, vagy csak simán keresztülrepedtek... Sebaj, majd a kiránduláson biztosan látunk újdonságokat.
A piacozás alatt sikerült úgy lepirulnunk, hogy nem okozott nehézséget melóval tölteni a délutánt. Pihizésként a medencébe lóg lábbal toltuk le a az eper-ananász salit, este, amikor a csempés-nőci meglátogatott bennünket, mozis program lett a vége (hála Endrének és Dávidnak, angol feliratos Macskajajjt néztünk - tudom, tudom, biznisz az biznisz, még lógok az almáspitéel :-))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése