Hullámzó hét

Az elmúlt hét nem indult valami fényesen. A pénteki extrudálást hétfőn terveztem befejezni, de Haydon nélkül sehogy sem sikerült felraknom a szálat a csévélőre. Az elején még egész ígéretes próbálkozásaim voltak, de ahogy egyre elkeseredettebben próbáltam, rosszabb és rosszabb lett minden. Virtuálisan belerúgtam kettőt a helyi Sanyiba, és egy időre visszavonultam az irodámba püffögni. Szép lassan egyre pocsékabbul éreztem magam, mikor már egy jó ideje rázott a hideg, vettem a kalapom és hazavonultam. Az átkómázott-szunyókált este megtette hatását, másnapra újra használható voltam, újra én zártam az intézetet.
Szerdán korán reggel ledöcögtem a partra egy kis nordicozásnak álcázott fényképezésre. A szokásos táv harmadát sem igazán sikerült megtenni, de remekül szórakoztam. Csak hát a szutykos szenzornak köszönhetően foltosak a képek :-(





















Éjjel szenzor tisztítás, a másnapi viharos képeken már fakóbbak és kevesebben vannak a foltok, de még jól látszanak :-(



Újabb kör szenzortisztítás, és láss csodát, ááááá, eltűntek!!!!












(A vacakul alvás előnye: töméntelen mennyiségű hajnali fotó :-))

Egy időre. Sikerült újra valami poros szituba kerülnöm, foltok elő... :-( lassan rutinosan pucolom a szenzort, egyelőre még működik a megoldás, de lassan kerítenem kell valami rendes fotószervizt (állítólag egész Port Elizabethben nincs egy valamire való szerviz, innen is Johannesburgba viszik a javításra leadott gépeket).

























Pénteken sikerült a héten először összefutni Verával és Nadine-nal. A szokásos módon az "együnk valamit" felkiáltással indult az este, természetesen a Leonardo'sban. Mivel a Madam fáradt volt, kaja után hazament, mi pedig Nadinnal folytattuk a mulatást, és vééééééégre eljutottunk kedvenc helyi kocsmámba, a Barney'sba. Közvetlenül az óceánparton van, terasszal, ahonnan a város és a kikötő fényeit elnézve lehet a jeges Savanna mellől megváltani a világot. Hétköznap. Aznap este valami helyi banda játszott. A vacsihoz lecsúszó bor után küldött Savanna is dolgozni kezdett, ennek örömére az elmúlt kb. 3 évben már másodszor adtam táncolásra a fejem :-)
A másnapot sűrű teázgatással és csacsogással töltöttük. Meglehetősen szenvedtünk, kocsi nélkül ugyanis a közeli 2-2,5 km partszakaszra korlátozódik a mozgásterünk, és ez már két hete mit sem változott (tudom, az otthoni mínuszokból ez meglehetősen HP-s nyafogás, de már nagyon vágytunk valami másra.....).



Teadélután Santa-val :-)


Madam Shadow - imádom

Annyit sikerült elérni, hogy vasárnapra kaptunk egy halvány ígéretet a pickupra. CserébeVera este braaiozni vágyott. Mivel Michael nem nagyon reagált a "hívd meg magad és maradj" sms-re, nálam ejtettük meg a teraszon a partit.