Keddre sikerült visszaszerezni az addig úton lévő botjaimat, így a másnap reggelt laza átmozgató edzéssel kezdtem :-)
Próbálkoztam korábban a reggeli futkározással, de valahogy nem igazán esett jól, meghagytam a délutánokra (ma délutánig elméletben, de mára már muszáj volt a gyakorlatba is átültetni :-)). Egy-egy délutáni séta azért eddig is becsúszott a programba.
Csütörtökön kezdtük volna Lydiával kártolni az előre legyártott szálakat. Néhány kért mintát nem csináltak meg, mondván, az technikailag "lehetetlen".... De hogy a legegyszerűbbet sem sikerült??? Ami ráadásul az összes tervezett kompozitom alapja??? Ez persze akkor derült ki, amikor már nem voltérdemes felfűteni az extrúdert... így maradt péntekre a szálgyártás.
Haydon 11-re összerakta a gépet, kijött a szál, majd rám nézett, hogy ő akkor most menne is. Na ácsi, azért segítsen befűzni. Jött, hogy na azt a részt nem lehet megcsinálni, mert a hengereken szakad a szál... Kiegyeztünk abban, hogy a hengerekre befűzöm én a cuccot, az nem gond, de a csévélővel még sosem sikerült megbirkóznom. Kaján vigyorral várta a küzdelmet, de mákom volt, első próbálkozásra fent volt a szál a hengereken.... ő meg persze elszakította a csévélővel. Kisebb harcok árán, de sikerült mindenhova befűzni, innen kezdve jött a dögunalom. Otthagyni nem lehet a gépet, ha bármi gáz van, azonnal ugrani kell, és leállítani, de amíg megy, csak óránként egy kis granulátumot kell tölteni a pocakjába... És ez íííígy ment este fél 6-ig.
Az esti programot passzoltam, lefárasztott a nagy extrudálás, zuhantam volna az ágyba (mint kiderült Vera is), de Nadine-ék nem hagytak punnyadni.
Első kör a városon kívüli "The Island" nevű hely, állítólag tutti a buli, Harley találkozó van. Aha, matt részeg pocakos öreg csókák próbálják felcsípni fruskákat. Egy darabig közelről szemléltük az esetet, de kellően gyorsan meguntuk. Nagy dorbézolást ez után sem csaptunk, laza vacsi a Leonardo's-ban (most csak öten ugráltak körülöttünk, és mindhárom manager kijött csacsogni velünk), tekintettel hogy Vera másnapra melót tervezett, én pedig bekuncsorogtam mellé magam segédmunkásnak.
Eredetileg reggel 7-re tervezte az indulást, de tekintettel a szombatra gyorsan 8 lett belőle. Walmer felé menet felvettük Waltert, Vera másik segédjét, vagy 3 helyi OBI-t végigjárva beszereztük a szükséges vágótárcsát, ragasztót, egyéb hiányzó cuccost, és felvonultunk a terepre.
A művésznő magyaráz
Rajztehetség és mérnöki tapasztalat :-)
Vera nem nagyon tudta, milyen faladatot bízzon rám, gondolom fél éjszaka álmatlanul forgolódott emiatt, mire kitalálta, hogy majd a darabolandó csempéket jelölgessem. Kiváló, bármit, ami segít :-)
Én rajzolgattam, Walter darabolt, Vera pedig agyalt, hogy az éleket hogyan csinálja meg. Simán egymás mellé rakni a csempéket nem jó, vagy oldalról, vagy felülről , de bénán néz ki. Alkalmi munkásként könnyen küldöm őket a csalánosba, mondtam, hogy vágjanak vékony csíkokat a csempéből, hátul szögben le kell csiszolni, hogy háromszög legyen a keresztmetszete, és kiváló éldarabokat nyernek.... Ötleteim is lettek volna még, liba is volt bőven, de rögtön az első verziót megvették :-)
Walter próbadarabot csinált, nem is akkora szívás, mint ahogy vártuk, és kiválóan működik a megoldás :-)
Így, hogy beváltam trógernek, kaptam is újabb feladatokat. Jacuzzi pucolás, felesleges malterdarabok kivésése az üresen hagyott csempe-helyekről.... Ezen jól elszórakoztak, mikor hallották a kopácsolást, rögtön felismerték a stílusbeli hasonlóságot Michelangeloval :-)).
Mindez persze tűző napsütésben. A Madam nemrég esett át egy jófajta napszúráson, felkészülten jött. Nálam az otthon hagyott cuccok listáján első helyen a napszemüveg szerepel.... pár óra rajzolgatás és kalapálgatás után Vera rám szólt, hogy csináljak valamit a fejemmel, mert úgy nézek ki, mint egy német... Bőszen el is kezdtem kenegetni magam, és láss csodát, csak első ránézésre égtem le, igazán sehol nem lett érzékeny a bőröm :-)
Este 6-kor szedelőzködni kezdtünk, estére még volt egy meghívásunk Mattiew (Vera fia) barátjának 21. szülinapjára (a legkomolyabb szülinapi bulik). Sok energiánk nem maradt, de megbeszéltük, hogy legalább a vacsora kérdése megoldódik, kicsit eljópofizgattunk a tömegben, nem húzzuk nagyon az időt..... És mindezek után az éjszakát hoooooosszúúú idő óta először egyben aludtam át :-))))
Hotdog árus a bolhapiacon (de tényleg :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése