Reggel kitisztították a gépet, és indult a kártolás (a tilolást megúsztam :-)) Aztán leállt. Az automata adagolás nem használható, túl „töményen” tolja a cuccost a gépbe, marad a manuális etetés. Nem baj, annyira nem nagy szívás. Csak az, mire szétszedjük, kipucoljuk, összerakjuk és újra indítjuk a gépet. Ezzel is megvoltunk, ment is egy darabig a jószág (magamban Karcsinak neveztem el – bocs Karesz!) Aztán sűrű kopácsolás hallatszott, újra leállt. Most egy másik henger nyűgösködött, szétszedés, tisztítás, legyártott szálak jelentős része ugrik a kukába.... De simán megálltam pityergés nélkül, csak sűrűn sóhajtozva néztem Lydiára, hogy a hasonló akciókat próbáljuk már meg elkerülni a közeljövőben. Nem sikerült, sőőőőőőt....
A kedd megérdemelt „pihenőnap” volt a hétfő után. A tavalyihoz hasonló Karácsonyi - Év végi partit rendeztek a German Clubban. Tavaly mindenki ott volt, aki élt és mozgott, még Pretóriából is jöttek. Most szerintem a társaság harmada el sem jött, de ebéd után talán ha öten maradtak. Közben viszont nagy móka volt, bár szerintem tisztes távolban maradt a tavalyi bulitól.
A vesztes csapat és a nyeremény: az Ezüst bili
A program a szokásos, tekejátszma (folyamatos beszólások oda-vissza a csapatok között, hatalmas röhögésekkel), ajándékosztás (mindenki személyre szóló ajándékot kapott az intézettel szomszédos sérült emberek otthonának boltjából, itt is olyan dumák mentek, hogy helyenként potyogtak a könnycseppek...).
Lydia: It's a sex toy :-)))) (toll és jegyzetfüzet)
Ebéd után aztán oszlott a tömeg, én is :-( a hely tisztes távolban van Summerstrandtől, de éppen akadt valaki, aki hazahozott, a többiek más irányba mentek...
A kocsiban aztán sikerült kétszer is elképesztenem Briant és a többieket. Kérdezte hova vigyen haza, és a 11. utca hallatán elképedt, hogy de hát azt mondtam neki, hogy közel lakom... Mondtam, hogy persze, ez csak 10 perc séta. 10 perc????? Az nem közeli, máskor is hazahozott volna. A 40+ teljesítménytúráink hallatán aztán végképp kiborult, kitalálta, hogy a legközelebbi ittlétem alatt az összes laboros csajt a kezelésemre bízza :-)A kocsiban velünk volt Sydney, akinek az angolját nem mindig sikerült megkülönböztetnem az afrikaanstól, így amikor beszélt mindig veszettül figyeltem. Egyszer tett valami megjegyzést, amiből csak a „lakókocsi” szót értettem. Le is reagáltam, hogy jaja, elkezdődött a szezon. Majdnem nekimentünk az előttünk haladó kocsinak, olyan lendülettel fordult felém mindenki, hogy „te érted az afrikaanst”????
Itthon aztán ért a döbbenet, nem működik a net a házban :-( nekem pedig utalnom kéne a szállásfoglalásom előlegét... ahhoz pedig még meg kell küzdenem a bankkal. Sebaj, a közelben van egy netkávézó. Lerobogtam, ott sem ment. Boardwalk... huh, megy. Csak éppen azt nem sikerült elintézni, amit szerettem volna. (Netünk azóta sincs, azt mondják a srácok, a szolgáltató kapcsolta ki, mert nem fizették be a számlát. Ejnye, és velem mi lesz, elvágva a külvilágtól????)
Hazasétáltam a parton, nem sokkal később megjelent Vera, hogy indulhatunk? Néztem bután, hogy mégis hova... Hova, hova....? Háta a Braney’sba. Hátttyó, legyen, aminek lennie kell. Szerencsénk volt, kaptunk helyet a teraszon, egész este eldumcsiztunk egy Savanna mellett, tengert, fényeket, csillagokat bámulva. Tudtam, hogy el kellett volna hozni a fényképezőgépet. Vera is tudta, gyorsan beugrottunk érte és már húztunk is vissza a mólóhoz.
A szerdai vakondozás a korábbihoz hasonlóan folytatódott. Illetve kicsit rosszabbul. Első közelítésben úgy tűnt, délre készen leszünk mindennel, ezzel együtt üzemzárásra sem sikerült befejezni a melót. Negyedóránként hol csak tisztítani kellett Karcsit, hol a meghajtólánc dobott egy hátast, hol meg úgy beszorult, hogy majdnem sikerült a motort is leégetni a próbálkozással – asszem ha ez összejön, többet nem kellett volna erre járnom....
A kártoló csütörtöki műsora az előző napiakat is felülmúlta. Hogy egy anyagnál ötször kelljen leállni, hengert pucolni.... nem is raktunk bele annyi anyagot, hogy eltömődhessen.... A végén Lydiáék már nem is morogtak, csak jelzés, gép leáll, szétszed, pucol, sajnálkozik a veszteségek miatt, összerak, megy tovább.... Fogadásokat kötöttünk, hányszor kell még leállni ugyanaz a henger miatt :-) Valami speckó díjat ki kell találnom nekik..... Deeeeee: ebéd előtt befejezettnek nyilvánítottuk a Vakond nadrágja hadművelet :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése