Úton vagyok :-)

Péntekre már csak az utolsó simítások maradtak. Dobozolás befejezése, cimkézés, ragasztgatás, mentések, és búcsúzkodás, remélhetőleg csak egy évre.

Háromnegyed háromra hazaértem, éppen időben, hogy a 3-ra foglalt autóért kiérjünk a reptérre. Volna, ha a Madam nem fél 4-re emlékezett volna. Miután 3 után üzentem neki, hogy várom, büszkén megjegyezte, hogy mennyivel korábban jött, és lehet, túlságosan hamar leszünk kint :-)

A kocsibérlést alaposan kiirodalmaztam, főleg, miután kiderült, hogy egyedül kell perkálnom, Nadine nem jön velem. Gondoltam, ha Namíbiára jó volt, most is jöhet a Picanto. Legolcsóbb az Avis, foglalás, nincs az adott időszakban PE-ből hozzáférhető... OK, jó lesz mástól. A többiek viszont jóval drágábbak, ráadásul napi 200 km van benne az árban, az afölöttiért km-enként 30-50 Ft-ot kell fizetni. Végül addig osztottam szoroztam, hogy maradt az Avis, de egyel magasabb kategóriájú kocsi (Polo vagy hasonló). Ez összességében csak 3000 Ft-tal drágább, mint a legolcsóbb elérhető Picanto, ami ráadásul limitált kilométeres.

Mikor a reptéren intéztük a papírokat, elhangzott a kérdés: Hyundai Getz vagy Clio (mint a Polora hasonlító lehetőségek :-))? Nem nagyon agyaltam, Clio. Többször volt már, ha elhalva nem is voltam tőle, de bevált. A papír szerint piros, jó, legalább könnyen megtalálom. Irány a parkoló, 50-es állásban van a kocsi. Körülötte csupa fehér autó, már messziről összenéztünk Vele. Közelebb érve egyre szaporáztam a lépteim, pulzus megugrik, szem csillog.... valami elképesztően dögös a járgány (tudom, szégyen, hogy egy kis francia miatt hűtlenkedek Lucky Lucianóval szemben, de nem tehetek róla, szerelem első látásra). Amellett, hogy kívülről egy tűzokádó sárkány (na jó, kicsiben :-)), belül is jól meg van pakolva. Van benne egy csomó hárombetűs izé, tempomat (milyen kényelmes is tud lenni, pedig még csak 200 km-en vagyunk túl), légzsákja van, és egy csomó funkció, amit egyelőre csak tanulgatok :-) és persze megy, mint a golyó :-)) Nem utolsó sorban minden csomagom kényelmesen befér a csomagtartóba, így ha elmegyek túrázni, semmit nem kell szem előtt hagyni az üléseken.

Bár PE-ben viszonylag szép időt hagytam magam mögött, pár kilométerre a várostól már rendes esős szakaszok jöttek. Gyorsan ledöngettem a Storms River hídig. Anno nagyon sokat emlegették, mindig csak legyintettük, aztán mikor először mentünk át rajta sok évvel ezelőtt, jött a satufék, tolatás, húbazmeg felkiáltások.... Szerencsére a híd egyik oldalán egy viszonylag komoly „állomást” építettek benzinkúttal, büfékkel, shopokkal, kilátóval. Az ebédem viszonylag szerényre sikerült, így (emiatt is) triviális volt a megállás. Szendó, jeges kávé a gyorsétteremből (többen elborzadtak, mikor a fagyimat belelapátoltam a kávéba, de talán sikerült meggyőzni őket, hogy nem olyan borzasztó ez, sőőőőőőt :-))) és irány a kilátó, a híd....