Reggeli capuccino maximus-grande a kempingben
A vár Braccianoban
Cinzanoba (hivatalosan Cezano) kocsival szoktunk bemenni, onnan jártunk be Rómába, a kb. 50 perces út 1 euróba kerül, és frankón légkondis, háromszintes vonaton utazhattunk Róma belvárosáig.
A szomszéd falu Cesanoba menet
A napijegy 4 euro, ezzel már a tömegközlekedést is lehet használni. Rómában két metróvonal van, az egyik csilivili, a másik eléggé lepukkant, tele graffitivel... nem túl bizalomerjesztő. Első beutazásunkkor elbogarásztunk azon, vajon melyik állomáson is kellene leszállnunk a HÉV-ről, amikor a mellettem ülő lány tört –de amúgy tökéletes- magyarsággal megjegyezte, hogy ha a Vatikánba megyünk, a következőnél szálljunk le.
Na, kerekedett a szemünk, zakatolt az agyunk, miket mondtunk az elmúlt félórában, de Michelangelo nemiségének megkérdőjelezésén kívül semmi kompromittálót (legalábbis reméljük :-)) Kiderült, hogy a lány (nagyon olasznak látszott) anyukája erdélyi magyar, ő még ott született, valaha sokat volt Budapesten....) Azóta, mielőtt a vonaton megszólaltunk volna, megkérdeztük a környezetünket, beszél-e valaki magyarul... (na jó nem, de tényleg felmerült, hogy kéne).
Róma megnézésére három napot szántunk, első napra a Vatikánt osztottuk ki.
Svájci gárdisták, az egyenruhát Michelangelo tervezte
Meglepően kevés sorbanállással úsztuk meg a dolgot, Firenzei dómos tapasztalatunkkal, no meg a tömeg láttán sokkal rosszabbra számítottunk. Egyedül a Szt. Péter bazilika kupolájába volt nehézkes a feljutás.
Kb. a feléig lehet választani a lift és a lépcső között (persze gyalog mentünk fel, és nem kizárólag a lift előtt kígyózó hosszú-hosszú sorok miatt), na de onnan mindenkinek gyalog kell felmenni az egyre szűkebb, szellőzés nélküli lépcsősorokon, fullasztó melegben.
Na, valahogy csak túléltük :-))) Persze a tülekedés fent sem maradt abba, a kupola belső kilátóján még csak-csak elviselhető volt, de amikor a fenti, külső kilátóra értünk...... háááát, találkoztam néhány idegen könyökkel.... De mindenesetre nagyon szép volt fentről.
A másik Piéta
A következő megpróbáltatás (heheheheeee) a vatikáni múzeum volt, ahol kb. 1 órával a Sixtusi kápolna előtt indult a harc a jó helyekért, persze időnként azért kicsit lazult a rendszer. Kedvencem volt a térképes terem, hatalmas freskókon Olaszország egyes részének térképeivel (biztos van valami rendes neve is ennek a résznek). Helyenként –főleg a modern műkincsek szakaszán- olyan érzésem volt, mint a Franciaországi síelésekre menet,amikor a GPS bemondja, hogy most pedig 689 km-en át haladjon egyenesen ezen az úton.... itt csak a 13-55 termeken kellett átvonulni. Lépcsőn le, lépcsőn fel..... aztán újra, és újra... egyszercsak minden figyelmeztetés és felkészülési lehetőség nélkül... becsöppentünk a Sixtusi kápolnába. Ha nem lett volna ott az az irdatlan nagy tömeg, még 1-2 órán át elbogarásztunk volna a képeken, de így esélyünk sem volt alaposan körülnézni, pedig tényleg mindent megptóbáltunk...
Rafaello stancája
Rafaello stancája (ez is)
Bár nem igazán látszik jól ebben a méretben, felhívnám a figyelmet a könyvben olvasható "Fiat Fiat" feliratra :-)
Az Angyalvár
Másnap ókor volt, kezdtük a Piramissal (biza :-)), annó nagy divatja volt Egyiptomnak, így itt is valaki csinált magának egy aprócska, 25-30 m magas piramist. Folytattuk a Palatinus dombon, Forum Romanummal, Kolosszeummal és a Kapitóliummal.... az ókor baromi fárasztó....
Kapitoleum dombon
Traianus oszlopa
Kevésbé ismert hasznosítása: egy időben épíőanyag forrásként szolgált
Forum Románum
A Kolosszeum belülről
Fürdő- és szabadidő komplexum
Palatinus domb: stadion
A vasútállomásig egy metromegállónyit sétálni kellett volna, inkább metróra szálltunk. Mivel a reggeli vonatjegy feliratát fáradtan elsőre úgy értelmeztük, hogy abban még egy metrómenet is benne van, egész könnyű szívvel ugrottunk fel a metróra. Ott aztán addig olvasgattam a jegyet, hogy kisütöttem, ugyanezt a fajta jegyet használják metrójegyként, és mi most lógunk.... Természetesen a megállóban a mozgólépcsőnél ellenőrök... a bünti 100 euro. Fejenként. Hála valamikor BKV-s edzéseimnek, időben kiszúrtam őket, és a másik kijáraton simán leléphettünk :-))) (A BKV-n - elsősorban a reggeli 7-es buszon- szerzett képességeinknek többször is igen jó hasznát vettük :-))
Az esti vonaton elég zombi fejjel ültünk, csak a szokásos úszás-tisztálkodás frissített fel kicsit (a kempingben fizetős a melegvíz, így az esti fürdést a tóban szoktuk megejteni... ami tök jó, leszámítva, hogy közepes méretű kavicsokon kell bemászni a tóba, amit az én „királylányos” talpam nehezen visel, így mindenki legnagyobb örömére többnyire négykézláb mászok be a vízbe).
A mai napra jutott a „maradék”, Trevi kút, Panteon, Santa Maria Maggiore, és még hasonló apróságok... :-)) A tervek szerint holnap valahova Nápoly környékére megyünk, ha minden jól megy Sorrentóba... ahol „postára adjuk” a kolléganőnktől kapott palackot, amit ő majd valamikor szeptemberben Dubrovnik környékén próbál meg kifogni a tengerből :-)))
Trevi kút
Második próbálkozás - ez már sikerült :-)
Sírhely a protestáns temetőben
Extrák:
Na ugrálj féllábon a sárga vonanlon :-)
Reklám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése