Rómát elhagyni nem volt annyira nehéz, mint Veronát, Firenzét, Modénát.... sehol nem tévedtünk el. Illetve az már odébb volt :-)) Tulajdonképpen Rómába nem is mentünk be kocsival, a gyűrűn elkerültük. Viszont a Rómához tartozó tengerparton (gondoltuk, biztosan szép lehet, legalább lássunk valamit út közben) jól megszívtuk. vagy 60 km-en keresztül mentünk lépésben, közben a robogósok kétoldalról támadtak... Nem nagyon számoltunk azzal, hogy 35 fok van, szikrázó napsütés, és mindehhez vasárnap délelőtt.... persze az összes parti szakasszal ugyanígy jártunk, mindegy melyik város mellett mentünk el.
Viszonylag hamar megérkeztünk Nápolyhoz, és szakítva a hagyományokkal felmentünk az autópályára.... Persze így sokkal egyszerűbb volt átverekedni magunkat a városon. Kicsit most is meggyűlt a bajunk az olaszok eltérő útjelölési logikájával, de már kezdünk hozzászokni (persze egy-egy előjelzéssel rendesen be tudnak kavarni, amit mi komolyan veszünk, és bekanyarodunk az „autópályára vezető sikátorba”). Végül megérkeztünk Sorrentoba, ami a GoogleEarth képei szerint tipikusan a „húbazmeg” helyek közé tartozik. A Nápolyi öbölhöz tartozó félsziget majdnem csücskén van, az elképesztően kék öböl túlpartján Nápoly és Vezúv néz ránk hívogatóan... (sebaj, jövünk, holnap :-)))
A Vazúv, Nápoly, és némi erdőtűz
Bár kicsit aggódtunk, simán lett helyünk a kempingben. Leparkolás után a „sátor vagy tenger?” kérdésre egybehangzó tenger volt a válasz... fürdőruci, és másztunk le a sziklafalon a pöttöm strandra (több éves fürdésmennyiségemet tudtam már eddig is le a Tour alatt :-)).
Kempinges csendélet
Röpke városnézés után a sátor mögött piknikeztünk, és lestük a lassan közelítő Perseidákat.....
Ma –mivel párás volt az idő, nem igazán olyan Vezúvosfényképezős- Pompeii és Erculaneo voltak műsoron. Nekem nagyon tetszett, Rita kicsit csalódott, valami olyat várt, mintha a kitörés pillanatában megállt volna az idő, edények a tűzhelyen, anya óvja gyermekét a forró hamutól, lávától.... Ehelyett egy hatalmas romvárost láttunk. Az információban a térkép mellé kis füzetkét kaptunk, amiben a fontosabb helyekről meséltek. Tök jó volt, bár azért erősen kíváncsi lennék, honnan tudják, hogy az adott ház egy részét „Kovács Béla” textilkereskedő hosszú távon bérelte....
Tudtak élni ők is - mi is :-)))
Malom és kemence
Nem tévedés, ez egy "olyan" ház volt :-
Háttérben a Vezúv
Erculaneo lényegesen kisebb (legalábbis az eddig feltárt része), de mintha épebben megmaradt volna. Érdekes módon jóval közelebb van a Vezúvoz, mint Pompeii.
Khhhhmmm... izé....
Repcsikről és helikopterekről folyamatosan oltották az újabb és újabb erdőtüzeket
Elszenesedett gerendák
Az esti hazaút kisebbfajta tanulmánynak is beillett a délolasz vezetési stílusról. Rémtörténeteket már persze hallottunk róla. Nos, a hír igaz. Minden, és még annál is több előfordulhat. Először valahogy úgy fogalmaztam meg magamban, hogy szabályok márpedig nincsenek, kivéve, hogy az autók az út bal oldalán haladnak. Azóta ez is megdőlt. Itt nem játszik a stop tábla, kettős záróvonal, a robogókkal bármikor, bárhonnan, bármilyen sebességgel eléd kerülhetnek. A hajmeresztő manőverek után még pacsiznak is.... tényleg horror. És mindezt a rendőrautó előtt, után, mellett... bárhol, bármikor, bárki. kedvencem, amikor a hegyen baktatunk felfelé, és totál szembejött velem egy Seicento, mert neki vagy 100 méter múlva azon az oldalon volt a parkolója.... csak széttárt karral néztünk, hogy mit is tehetnénk, mi ebben a helyzetben. Rómáig már-már visszavonni kényszerültem Giovanni „örökös engedélyét” (olasz autó, dudál, ha kell, ha nem), na de itt elemében lehet. Ma délután mi is belekezdtünk az össznépi dudálós játékba. Valószínűleg nem teljesen vagyunk tisztában a játékszabályokkal, mert rögtön elkezdtek anyázni az előttünk lévő robogón, na de a kedvünket nem igazán sikerült elvenni, elvégre olasz autó.....
Extrák:
Ágyúval alagútba hajtani tilos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése