Part 3 - Verona, Maranello

Szóval reggel valóban elindultunk Veronába. Nagyon sok időt nem hagytunk rá, de azért a fontosabb dolgokat végignéztük, körbejártuk a belvárost. A nehézségekhez hozzá tartozik, hogy nem sikerült ingyenes parkolóhelyet találnunk, ezért 2 óránként vissza kellett menni a kocsihoz, pénzt dobálni az automatába.

Júlia házában a hagyományokhoz méltóan nyomtunk egy-egy friss rágót a falra, sőt, magát Júliát is megcsöcsörésztük, közben a fogaink közt elmorzsolgatva az aktuális kívánságlistát.

St Zénó temploma

és a kolostor

"Üzenőfal" Júlia kapualjában

Júlia erkélye

Egy szoba Hófehérke (akarom mondani Júlia) házában

Fényesmellű Júlia

A helyi Aréna

Aida előadásra készülnek

Aztán megpróbáltuk Modéna felé venni az irányt. Többször is. Aztán még többször. Vagy egy óra keringés után csak sikerült kimásznunk Veronából :-) Modénáról Rita hallott sok jót. Utólag cáfoljuk a híreszteléseket, annyira nem jött be, péntek este tök kihalt volt a város, sehol semmi nyitva (de abszolúúút semmi), se egy kávézó, élelmiszerbolt.... sőt, a város egyetlen publikus internetező helye sem. Jellemzően, a másfél óra mászkálás után a szállásunkkal szemben találtuk meg az egyetlen nyitva tartó éttermet, az is kínai volt.....

De az igazából Maranelló közelsége miatt választottuk Modénát. Reggel pakolás, és 9-re már ott voltunk. Az első adrenalin fröccs akkor jött, mikor megláttam a „Maserati tesztpálya balra” táblát, aztán jöttek sorra az áruló jelek, hogy jó helyen járunk, Forma 1 bolt, több Ferrari szaküzlet, egy Ferrari gyár, és a Ferrari Galéria. Komolyan mondom, felálltak rajtam a szőrök, amikor beléptünk..... réges-régi versenyautók, még a hőskorból, némelyikkel a kiírás szerint olyanok versenyeztek, mint Fangio..... aztán az újabbak, Lauda, Giles Villeneuve, és a még újabbak....

Voltak túra autók, Le Mans-i kocsik, és persze a legújabb csodák... Lehetett látni a motorok fejlődését, már jóóóópár évvel ezelőtt szénszálas motorblokkot (legalábbis egy része abból volt) használtak (na tessék, tanulmányi kirándulás), nem is beszélve a karosszéria elemekről....

Maranellóból Firenze felé indultuk. Gondoltuk. Mert persze nem az autópályán közlekedünk, gondoltuk(tam), ha egy pici út mellé kempinget raknak, biztos van ott valami érdekes. Volt. Mint nálunk a pusztában, szezonon kívül. Persze megint sikerült olyan utakra tévednünk, ami nincs térképen (térképválasztásnál fő szempont volt, hogy a kb. 25 lelket számláló Monterosso rajta legyen. Rajta van. Az utak viszont nincsenek :-)) Sebaj, kisebb kerülőkkel ideértünk. Az út egyébként szép volt, felkapaszkodtunk a mai napra kirendelt „buckákra”, még az elején extra kitérőként megnéztük Montecuccolo várát (másnéven hegyi szatír - már csak emiatt sem hagyhattuk ki :-)

Firenzében sikerült a kiszemelt kempingben helyet találni, így a város központjától 15 percnyi sétára lakunk egy domb tetején, ahonnan szenzációs a kilátás.

Megérkezésünkkor ez a kilátás fogadott a sátorhelyünkről :-)) (Saaaajnos, csak ezt az egy képet sikerült feltölteni :-))))

Délután körbejárogattuk kicsit a főbb dolgokat, de igazán csak holnap kezdünk várost nézni. A napi édességadagunkat a krisnások adták, bármerre mentünk a városban, beléjük botlottunk, és megkínáltak mézes sütivel. Rita tervezgette is, hogy beáll közéjük, áhítatos énekelgetéssel, süti osztással tölti innen kezdve napjait.... haját hosszúra növeszti, szőke fürtjeit lobogtatja majd a szél.... (fúúúúúúj, a hosszú hajszálaival lesz tele a mézessüti).