Már megint csomagolhatok.... :-)

A jelenlegi helyzet: bár már 28 órája elindultam az Intézetből, még nem sikerült megérkeznem. Kb. most kéne Mar del Plataban landolni, ehelyett Buenos Airesben bámulok ki az ablakon, lesve, mikor áll el az eső (amolyan rendes felhőszakadás, ami a napokban elöntötte a várost).

A körülményekhez képest jól bírom a gyűrődést, főként, ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó napok -a vártnak megfelelően- nem sétagaloppal teltek.

A minibusz korábban érkezett a vártnál, így kicsit kapkodósra sikerült a búcsú. Cserébe tök jó fej volt a sofőr, út közben egy 10 m széles, 150 m hosszú telket próbált eladni. Mondta, hogy ha sikerül, atomrészegre issza magát, és engem is meghív a buliba :-) na azért telefonszámot nem cseréltünk a végén ;-)

Kicsit furcsálltam, hogy a 3/4 7-es induláshoz 4-re küldik értem a minibuszt, de a végére kiderült, milyen igazuk volt. Bár kicsit én is rátettem a lassúságra. Az elején nem volt kiírva, hol kell a gépemhez becsekkolni, viszont a járatnak volt egy Malévos száma is. Így röpke 25 percben végigálltam a nagy közös Malévos sort, ahol közölték, hogy az Alitáliás járatszámommal egy másik sorba kéne beállnom. Megtörtént... aztán jött a biztonsági ellenőrzős sor, az sem volt rövid. A végén pár perccel a beszállás előtt sikerült mindennel végezni (leginkább az ajándékba szánt két üveg bor beszerzésével).

A beszállásnál megkérdezték, kaptam-e valami nyalókát a kézipoggyászomra, mert nagyon kicsi a gép, valószínűleg nem fog felférni a csomagtartóba. Jogos volt a feltételezés, csak az egészen kicsi neszeszereket engedték felvinni, a többi kézipoggyászt valahova a gép hasába gyömöszölték. A gép méretére jellemző, hogy nem kellet hozzá lépcsőt tolni, a lehajtott ajtaja volt a lépcső (vagy 4 lépcsőfok).

Belülről sem volt különösebben tágas, de ezt feledtette a felszolgáló fiatalember látványa :-) és amikor megszólalt..... komolyan gondolkodóba estem, hogy a spanyol tanfolyamomat olaszra cserélem....

Rómában sok időm nem volt cicózni, terminálváltás, és már lehetett is sorakozni a beszálláshoz. Két orosz fiatalember mellett ültem, akik úgy tűnt, nem akarnak elhallgatni, de szerencsére vacsi után mély (és csendes :-)) kómába estek. Az én sorsom is hasonló lett, leginkább mert a kedves személyzet tojt rám, és nem volt hajlandó egyetlen gombnyomással újraindítani a videós rendszeremet, így amíg mindenki más a 15 mozifilmből csemegézett, nekem egész éjszakára a térkép és a repülési sebesség látványa jutott.

Buenos Airesben aztán fejbe vert a 26 fok. Reggel 8-kor. Tisztességes páratartalommal körítve. Gyors csomagösszeszedés (persze a vámos megint kiszúrt magának, szerencsére kutya nélkül, így nem kobozták el az Alejandrónak hozott kolbászokat), pénzváltás, és nyargalás Manuel Tienda Leónhoz, a helyi minibuszhoz, amit éppen sikerült megcsípnem.

A városközpontban aztán megszabadultam a motyótól és elindultam világot látni.

Avenida 9 de Julio

Beszereztem a Kistesóm által évek óta hőn vágyott bálnafarkas pulcsit, elsétáltam Gustavo irodája felé, hátha összefutunk, aztán a Recoleta felé vettem az irányt, leginkább mert arrafelé viszonylag sűrűn találhatók Freddo fagyizók. Bár a Mar del Plata-i helyekhez képest igen borsos áron mérik a fagyit, olyan ez, mint amikor Afrikába menet a Johannesburgi reptéren fut össze az ember lánya az első Savannával. Szóval kihagyhatatlan. Kicsit ücsörögtem, a parkban, hallgattam a gitáros bácsi játékát, szimatoltam a frissen vágott fű illatát, és olvasgattam az évekkel ezelőtt beszerzett Grisham könyvet.

Recoleta

Ez is

A tervezett indulás előtt volt még 50 percem, így megcsináltam a szemben lévő park „focizni tilos” táblájáról az aktuális fotót, majd elkezdtem a sorbaállást a beszálláshoz.

Már leszakadni készült a derekam, mikor valami hosszas spanyol szöveg hatásra feloszlott a sor. Páran nem sokat fogtunk az egészből (az azért gyanús volt, hogy az erősen gyülekező viharfelhőknek köze van az ügyhöz).

Mikor rákérdeztünk, csak annyit mondtak, hogy esik az eső. Khhhmmmm. Hát igen. Ahogy nézem, még jó darabig fog.

Így is lett. Bő két órát elkempingezgettünk a váróban. Szerencsére szőnyegpadló volt, így akiknek nem jutott szék, simán leheveredtünk a földre, előkerültek a laptopok, kártyapaklik...
Ezalatt az eső ismét rendesen elöntötte a várost, még a repülők parkolójában is jócskán állt a víz.
Még javában szakadt az eső, látszólag nem változott semmi, amikor szóltak, hogy indulunk. Beszálltunk, indultunk, kapaszkodtunk és erősen sápadtunk.



Van remény :-)

Szerencsére Mar del Plata előtt kiderült az ég, kisimult az út, és az eddig begyűjtött új ősz hajszálak birtokában, de egyben szálltunk le.