Itt a péntek, és nincs mit igyak......

Ennyire azért nem rossz a helyzet, de a beszólás nagyon tetszett. Vera, mint csempéző, építkezéseken, átalakítás alatt álló házakon dolgozik, sokszor fekete „kollégákkal”. Az egyik ezzel a felkiáltással próbált meg kölcsönt kérni tőle :-)
Az a helyzet, hogy az országban egy új korrupcióellenes törvényt vezettek be, ezért az ellátmányomat csak bankszámlára utalhatják át. Bankszámlát, mint több körös rohangálásunkból kiderült, nem nyithatok. Így aztán itt a péntek, és nincs mit igyak.... Szerencsére még van a tavalyi maradék zsebpénzemből, meg persze a legtöbb helyen a kártyát is elfogadják. A megoldás meg még várat magára.

A hét viszonylagos nyugiban telt. Elméletileg szerdától dolgozhatok a helyi Sanyin (koextrúder). Ahogy meg volt beszélve, oda is álltam a gép mellé, lestem, Haydon minden mozdulatát, bízva benne, hogy előbb-utóbb egyedül is dolgozhatok a gépen, nem kell mellém dadus.... Nagyon nem akart működni a gép (és mi még az áldott jó Collint szoktuk szidni.....), így Haydon eccercsak rám szólt, hogy menjek vissza a szobámba, majd szól, ha jöhetek. Ezzel vége is lett a napnak, ültem, vártam, hazajöttem.
Másnapra aztán összekapta magát, sikerült kipucolnia a szerszámot, amivel aztán meg is oldódott a problémája. Mire szólt, hogy mehetek, már szépen vastagodott a tekercs. Közben jött a fura kívánságom, hogy szeretnék erősebben nyújtott szálat is csinálni. Na erre már nehezen volt kapható, egy két olyan paramétert is meg kellett volna változtatni, amihez -számomra érthetetlen módon- nagyon nem akart hozzányúlni. Így maradtunk a nyújtatlan szálnál, majd később megcsinálom az egyéb vágyásaimat is :-)

Péntekre aztán megkaptam a másik anyagomat, azzal is megpróbálkoztunk. Na, ez is rendesen kiverte Haydonnél a biztosítékot. Halkan káromkodott, meredten nézett a sarokba, és órákra eltűnt. Ha megemeltük a hőmérsékletet, jók voltak a nyomás paraméterek, lehetett normál sebességgel dolgozni, de nem hűlt le eléggé a szál, hogy be lehessen fűzni. Ha levettünk a hőmérsékletből, nyomás felment, egész gép leállt. Végül egy pár órás távolléte alatt addig játszottam a hűtéssel (amihez ő nem volt hajlandó hozzányúlni), hogy tök jól beállt minden.

Tegnap este Karger proffal és Verával vacsiztunk. Kicsit aggódtam, hogy a lökött tyúk nehogy előadja magát. Hát volt néhány megszólalása, amikor szívesen bokán rúgtam volna az asztal alatt.

Szombat reggel elmentem egyet nordicozni, bálnát nézni. Tök jól esett, mikor már hazafelé menet sikerült egy brutálisan rosszul lépnem, ritka mód kifordult a bokám. Nagyon fájt, azt hittem sikerült eltörnöm. Mellé annyira megszédültem, hogy azt hittem, el is fogom dobni ott helyben az agyam... rögtön bevillant, hogy se telefon, se igazolvány nincs nálam, egyedül a vendégházam címét tudom fejből, de ott egész hétvégén csak én vagyok, a háziak elutaztak..... szerencsére rá tudtam állni a lábamra, mire haza botorkáltam, már jókora bucira dagadt. Újabb igazolás, hogy magasszárú cipő nélkül nem nagyon kell egyenetlen talajon fickándoznom...

Itt még nem volt annyira gáz....

11-re Vera megbeszélte egy barátnőjével, Roxival, hogy nála teázunk. Roxi baromi jó fej, rengeteget röhögtük. Ott volt a mamája, aki kőkemény Alzheimeres (Dr. Rácz rendel), legalábbis bármelyik pillanatban elfelejthet mindent. Most is voltak ebből mókás helyzetek (szerencsére tudja magáról - többnyire, és humorosan fogja fel), mikor kiment cigizni, elköszönt, hogy jó éjszakát, és a tányérokat hagyjuk csak az asztalon, majd másnap elpakolják.... Ja, és Roxi férje a foci világbajnokság fő-fő-fő főnöke. Miután eljöttünk tőlük, beugrottunk egy könyvesbolt-szerűségbe Verának venni valamit, vagy 4 címlapról mosolygott vissza a pasi. Vera addig emlegette Roxinak a nokedlit, hogy megbeszéltük valamelyik hétfőre, hogy elmegyünk hozzájuk és főzök neki.

A délutánt sikerült felpolcolt lábbal végigaludnom, bár vagy 35 fok volt kint, magamra kellett húznom a takarót.

Társam a lábadozasban

Estére Vera görög barátaihoz mentünk. Ez is mókásra sikerült, bár csak a két „öreg” volt otthon, illetve egy másik „híres és gazdag” barát jelent meg náluk, betöltötték a házat, tényleg keményen emlékeztettek a bazi nagy görög lagzira.