Reggel fél hatkor ébredtem (otthon ez ráadásul fél 5), már minden világos volt, erősen elgondolkodtam, hogy mielőtt „beindul az élet” lemegyek a partra egyet mozogni, de könnyedén meggyőztem magam, hogy ez még nagyon korai, majd kicsit később. A következő emlékképem Vera sms-e, hogy egy óra múlva jön értem, megyünk Jeffries bay-be és St. Francis bay-be. Előbbi szörfös paradicsom, Billabong factory store-ral, utóbbi inkább az idősebb (lehiggadt generáció) kedvence, nemrég mozaikozott itt egy házban, szert tett néhány ismerősre a városban.
Indulás előtt kiszaladtam a boltba, valami alapkészletet beszerezni. Fel voltam készülve lelkileg, hogy valami horror árakba botlok. Ehhez képest vettem egy hatalmas ananászt 5 randért (kb. 120 Ft), az őszibarack kilója kb. 200 Ft, a paradicsomé is kb. annyi... a szőlő az egyetlen, ami drágább, mint otthon. Persze ez csak a zöldséges szekció, de a tejtermékeknél sem volt túl rossz a helyzet (a hús árakat nem néztem, ott azért lehet durvulás).
Jeffriesben aztán shoppingoltunk, ettünk egy jófajta mexikói quesadillast (azóta a hűtőmben figyel a tortilla és a friss spenót, hogy megpróbáljam reprodukálni a lehetetlent), végül léptünk St. Francisbe.
Nem nagyon értettem, kit keresünk, de az időnkbe belefért. Utlag rájöttem, hogy a (még nem látott) házinénimék nyaralóját mutogatta, illetve azt a házat kerestük, ahol mozaikozott. Persze üres volt, így felhívta az akkor segédjét, Walliet. Az úr egy háztetőről jelentkezett, éppen a tető élét festegette. Persze nyomban ott teremtünk, Vera bekéredzkedett a klotyót kipróbálni. Vagy 4 órán át tartottuk fel a két pasit (az egyik a tulaj, a másik Wallie - mint alkalmazott). Közben meggyőztük a pasit, hogy nem jó a frissen festett barna él a ház színéhez (ráadásul egy részen fehéren akarta hagyni), legyen inkább az egész fehér. Aztán én az asztala felének átfestéséről beszéltem le, szerintem úgy volt gyönyörű, ahogy volt...
Nagy nehezen kiraktak minket, lementünk a partra, világítótornyot nézni, és Walliet várni, akivel Vera tervei szerint egy sört megittunk volna.
A partot kivégeztük, más nem volt a városban, beültünk a kocsmába. Vera nem nagyon akart bemenni, mert hogy néz már ki, hogy két nő bemegy a falusi kocsmába a pasik közé. Na ehhez képest a csapos lányon kívül egy nő volt bent. Mentünk mi ketten, aztán még két nő.... Kezdtünk aggódni, hogy valahol biztos nem vettük észre a Kék Osztriga bár feliratot, de szerencsére megjött két motoros, bőrjakós fickó, úgyhogy teljes nyugiban távoztunk. Közben Wallie is bejelentette, hogy a főnök próbálja behozni az elvesztegetett időt, esélytelen, hogy pár órán belül szabaduljon. Este persze jött tőlük az sms, hogy nem megyünk-e át braaiozni, de saaajnos bebukták....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése