Ha már a kikötőben voltunk, csináltam pár képet a narancssárga hajókról.
Kiderült, a hajól színe jelzi, mennyire távolodhatnak el parttól. A sárgák csak egészen part közelben halászhatnak, a narancssárgák kicsit beljebb is, a pirosak meg bárhol. Ezek gyakra hónapokra kimennek a vízre, és a hajón dolgozzák fel a zsákmányt, csak a kirakodáshoz jönnek partközelbe.
Innen kimentünk a móló végébe, a Rió-i Krisztus szobor "másához". Ez a halászok és hajósok védőszentjét ábrázolja, kihajózáskor minden hajó elhalad előtte.
A város a móló végéről
Visszafelé menet megálltunk a hajótemetőnél. A roncsok nagy része idegen hajó, amit egyszerűen idehoztak, minden használhatót eladtak róla, majd vag elsüllyesztették, vagy hagyták magától elsüllyedni...
Sorminta
It választhattunk, hogy a város egyik legöregebb (majdnem 200 éves) házában berendezett múzeumba megyünk, vagy a tengerészeti bázis melletti tengeralattjáró múzeumba. Persze mindketten azonnal a másodikra bólintottunk rá. Főleg fényképek, kisebb használati tárgyak, műszerek voltak kiállítva, de volt néhány torpedó, kisebb "kommandós" tengeralattjáró... is.
A Navy Base egyik (a háromból) működő tengeralattjárója
Nézelődtünk még egyet ennek a mólónak végéről is, majd elindultunk a város felé.
A tervek szerint egy Franciaországból ideszállított, szintén elég régi házat néztünk volna meg, de sajnos már bezárt, mire odaértünk. Sebaj, a város legmagasabb épületének tetején van egy kávézó, azt terveztük iszunk valamit, és körbefotózzuk a várost. De hely sajnos csak pénteken és szombaton van nyitva. Így aztán mikor Ariel meghallotta, hogy András még churros-szűz, rögtön bedobta a legjobb helyt, mint lehetőséget. Ott aztán végigkóstoltuk a kínálatot, eldumcsiztunk egy darabig, míg ránk nem esteledett.
Még megálltunk végső búcsút venni a kikötő látványától, majd éppen időben értünk haza, hogy megkapjam Normától az aznap elkészült, megjavított bőröndömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése