Kicsit emékeztetett a helyzet az utolsó idulásomhoz, amikor Norma úgy gondolta, hogy a helyi járatokhoz nem kell korán kimenni. Így aztán a gép indulása előtt 10 perccel jelentem meg a reptéren a bőröndömmel... de velem együtt indult a járat :-)
Ennél most jobban alakultak a dolgok, vagy 40 perccel indulás előtt értünk ki. Még egy gyors kávéra is jutott idő, főleg, hogy a gépünk még nem érkezett meg :-)
Buenos Airesben aztán Celina és egy hallgatója várt bennünket a reptéren. Azt hittünk, majd taxival bevisz minket a szállásra, de kicsit sokallta a 40 pezós (kb. 2.400 Ft) díjat a 15-20 perces útért, így döhönc bőröndjeinkkel felszálltunk a 45-ös buszra, és bementünk a központba. Itt azonban nem sikerült eltalálni a megállót, ahol le kellett volna szállni, így laza 2 km-t sétáltunk a csomagokkal a szállásra.
A gyors berendezkedés után együtt indultunk várost nézni. természetesen busszal. Illetve majdnem. Hiába vártuk ugyanis, megfelelő busz nem jött. Közben Celina elkezdte kinyomozni, hogy hol is tartanak gyermekei az iskolából hazafelé vezető útin. Kiderült, hogy a kamaszodó nagyobbik simán otthagyta az öccsét az isiben, és hazament játszani. Így aztán a buszvárásból gyorsan taxi lett, ami a délután csúcsforgalomban csigalassúsággal döcögött a suli felé.
Végül a gyerkőc is meglett, Ceilna is megnyugodott, elindultunk hozzájuk. Guido mg kapott egy vígasz fagyit, majd újfent tesőjára bizták, mi pedig Celinával elindultunk megnézni a várost, illetve a negyedet, Recoletát, ahol lakik.
Nem egy szegény városrész, tele van nagykövetségekkel, a legdrágább szálodákkal, a legmárkásabb üzletekkel, és olyan házakkal, ahol Celina lakást nézett a családnak (nemrég költöztek fel Mar del Plataból).
Templom a Recoleta temető mellett
Röpke séta után nem raboltuk tovább az idejét, lassan elindultunk hazafelé. menet közben azért még szakítottunk időt pár empanadara (töltött sült tészta), és egy röpke kitérőre a Florida (helyi Váci utca) felé.
A csütörtök ismét nemzeti ünnep, most már tényleg a Malvin-szigeteki háborút siratják. Meg az előző esti 6:1 vereséget Uruguay-jal szemben. Mi pedig az özönvíz szerű esőt. De idővel csak elcsendesedett, így nem vártunk tovább, a bőrönd aljáról kibányásztuk az esőkabátot és elindultunk a Boca negyedbe.
Ez egy túristákra specializált (legalábbis egy kis részében) , amúgy nagyon szegény városrész.
És a közepén ott sárgállik-kéklik a Boca Junors stadionja. Nagy helyet nem hagytak neki, szűk utcák, beépített telkek veszik körül.
A stadion belül sem valami tágas. Egy focipálya, még egy kis kifutó terület, plexi fal, és már jönnek is a lelátók.
Az úri közönség helye
.... és a többieké
Az utókornak hagyott nyomok
A gyors stadion-nézés után bementünk a múzeumba is. A vártnál kevésbé koncentráltak Maradonára (ami nem feltétlenül nagy baj). (Majd jön a video is, ha lesz időm összevágni).
A Boca után a kikötő és a Casa Rosada volt tervbe véve. Ki is derítettük, hogy a 64 busz pont oda visz bennünket. De a 29 előbb jött, és szintn azt állította magáról, hogy oda megy. Nosza, felpattantunk, a sofőrnél megvettük jegyet a Plaza Mayo-ig, majd vártunk. András a térképen követte, hol tartunk, de a cél előtt két sarokkal elkanyarodtunk. Sebaj, biztos majd a főúton jövünk vissza. Hát nem. Amikor már baromi messze jártunk, feladtuk, leszálltunk. Elindultunk a Recoleta felé, gondoltuk megnézzük a temetőt (Evita sírja) és a kézművesek kirakodó vásárát. Már a buszról láttuk, hogy a parlament környékén irdatlan tömegek gyülekeznek, de betudtuk valami Malvinos tüntetésnek, megemlékezésnek. De a Recoleta felé menet is hasonló tömegekkel találkoztunk, de itt az emberek az út szélén álltak. OK, bicó vagy futó verseny van. Bár a sok argentín zászló fura volt... végül kiderült, hogy a pár napja meghalt ex elnök (a katonai diktatúra utáni első elnök, aki sokat tett az előző rendszerben eltűnt emberek felkutatására, és az elnyomó rendszer vezetőit életfogytig bebörtönözte) temetésébe botlottunk. Evita sírjának ismét lőttek, a temető közelébe is csak nehezen jutottunk el. A kirakodós sátrakat sem állították fel, így egyedül A VIRÁG maradt, mint izgalom.
Az idő 4 óra felé járt, már nagyon éhesek voltunk. Gondoltuk, majd téren, valami jó kis kiülősben eszünk. Aha, ahogy Móricka elképzeli... a szezonnak vége, kaja nuku. Kerítettünk egy buszt, és most már sikerült eljutnunk a Plaza Mayora. Ha nem is gorsan, de találtunk valami éttermet. Valószínűleg megérte volna kicsit türelmesebbnek lennünk. Én még csak elvoltam a tök hideg 3 színű lepényemmel (zöldség, sajt, sütőtök), de András pizzája drága is volt, és pocsék is... de legalább ettünk.
Argentín zászló - Alfonzin tiszteletére félárbócon
Azért úgy tűnik itt sem szokott minden simán menni...
Az infantilis (idióták) testét védő osztályhoz tartozik...
Casa Rosada - a Kormány háza
Plaza Mayo
Futottunk még néhány kört, aztán haza indultunk.
Bár nem túl jól látható, érdemes megpróbálni a tábla értelmezést... (ha még belefér majd az időbe, megpróbálom korrigálni a képet :-) )
Este úgy gondoltam, nem netezek éjfélig, olyan fáradt voltam. A mellettem zajló tangó leckébe is elméletben kapcsolódtam be. Viszont zene-hanzavar miatt ismét nem lett semmi az éjfél előtti fekvésből. Kezdek átállni az itteni tempóra :-)
Péntek reggel nem esett túl jól a korán (8 óra) kelés. Fél 10-re ígérkeztünk az egyetemre. Szemben a Mar del Plata-i helyzettel, itt rengeteg hely van, viszont kevés az eszköz. Celina kérésére megtartottam egy "kötetlen bemutatkozó előadást", amit végül rajtunk kívül Celina és két szobatársa ül végig. Aztán persze mindenki sorra került valami röpke beszámoló-félével.
Celina nagy örömünkre-bánatunkra meghívott minket ebédelni. Most derült ki, hogy a tegnapi ballépésünkhöz közel hol lehet olcsón nagggggyon finomat enni.
Kicsit még sétáltunk a kikötőben, aztán hagytuk Celinát rohanni, hogy még időben befejezhesse a mai határidős pályázatát.
A nők hídja
Ezután próbáltuk a kötelezően megígért shoppingolást (bálnafarkas pulcsi) kipipálni. A közeli boltok nem léteznek, vagy "Váci utcásak", marad a külváros. Metróval. Kerítünk aprópénzt (nem egyszerű, hiánycikk a városban, és a tömegközlekedés csak ezzel működik.) Kivéve a metro, oda előre kell jegyet váltani. És lehet papírpénzzel fizetni. Juhééé, marad aprónk :-)
A metro érdekes szerkezet, ez a vonal inkább földalatti, mint metró. És nagggyon régi. Még fából vannak a kocsik.
Hazafelé aztán gyalog indultunk. A Recoletán keresztül. Persze most sem jutottunk be a temetőbe, és a kézművesek sem voltak valami aktívak. Mire hazaértünk, ismét volt vagy 25 km a lábainkban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése