Már majdnem a célnál
A város (van benzinkút, így bár nagyon kicsi, nyugodtan tekinthetjük városnak) sokkal jobban tetszik, mint Tilcara. Valahogy sokkal hangulatosabb, van „egyénisége”. Viszonylag hamar ideértünk, Cleot a főtér közelében hagytuk és elindultunk nézelődi egy kicsit, illetve elderíteni a szálásunkat. Beültünk egy étterembe, de az étlapnál tovább nem nagyon jutottunk. Hiába vártuk a pincért, nem nagyon hatotta meg a jelenlétünk, így felálltunk, kijöttünk. Sajnos a kiszemelt helyre egy 70 fős csoportot vártak, de a fickó nagyon kedvesen ajánlott pár másik helyet. És ráadásul a szomszéd éttermet. Bár viszonylag sokat kellett várni az elkészültére, de frissen-ropogósan a világ legjobb csirkés empanada-ját ettük.
Délután még jöttünk-mentünk egy csomót, megmásztuk a város határában lévő sziklafalat.
Aztán megtanultuk, hogy a kirakott ékszereseknél nem nagyon szabad megállni, olyan lelkesen mesélnek minden darabról, hogy 20 percen belül nem nagyon lehet tovább menni.
A vacsihoz még korán volt, errefelé 8 előtt nem nyitnak az éttermek. Így hazajöttünk lepihenni. Aminek persze olyan kómázás lett a vége, hogy a napi betevő falatom a déli két empanada volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése