A Coca Cola szervezett a nekik bedolgozó cégeknek horgászversenynek álcázott parilla-asado (a helyi barbeque típusok) partit.
Norma rutinosan nem vitt minket oda az elejére, helyette elmentünk megnézni Villa Gesell városkát, sétáltunk egy nagyot a parton, és mire visszadöcögtünk a buli helyére, kész volt a kaja. Irdatlan mennyiségű húst sütöttek, naggggyon finom volt.
Persze leginkább a Coca Cola folyt mellé. A borozásból most kivontam magam, mivel vezettem :-) Norma 3 lánya, azok barátnői és még mi is... sok lett volna a Kangoonak, így a férje Crossfox-át rám hagyományozták, a csapat egyik felét én vittem a kirándulásra (az országúton nem túl izgalmas a vezetés, a városban annál inkább. Bár léteznek szabályok, de ez nem különösebben zavar bárkit is, nagyjából a gyorsabb és erősebb és nagyobb kapja meg az elsőbbséget. Vagy aki kevésbé félti az autóját. Vagy aki jobbról jön. Vagy...... kiszámíthatatlan).Kaja után jött a díjkiosztó és a tombola. Előbbit elég gyorsan lezavarták, összesen négyen fogtak halat, a legnagyobb sem érte el a 80 dkg-t. A 4. díjazottat úgy szólították, mint a legkisebb, 25,8 kg-s hal kiemelőjét.... persze folyamatosan mentek a bekiabálások, poénkodások... még úgy is nagyon jó hangulatú volt a buli, hogy alig értettünk valamit. A tombola aztán sokkal tovább tartott, szinte mindenki kapott valamit. Kinek valami egész komoly horgászbot jutott, kinek meg egy Coca Colás tálca....
Asztalbontás után indultunk le a partra (5 km a bulitól), ahol leraktuk az autókat, és a tovább horgászó Alejandrót (Norma férje) otthagyva egy pickuppal elindultunk a part menti homokban.
Norma és sógora az autóban, mindenki más a platón... Sebastian nem nagyon finomkodott, rendesen nyomta a gázt, mint az ovisok a galambokkal, berongyoltunk minden parton sétálgató sirály csapat közepére, szűken körbejártuk a parton nem tudom mit csináló három lovat, majd a dűnék között, egy világítótorony lábánál leparkoltunk.
Elbohóckodtunk a dűnéken, majd apránként megközelítettük a tornyot.
Bár nagy táblákkal, kerítéssel jelezték, hogy veszélyes, saaaajnos, nem értettük a feliratot. Persze Sebastian járt elől. A torony tövében aztán heveny fotózásba kezdtünk, amihez az előbb említett úriember hanyatt vágta magát (Norma itt mesélte el, hogy mikor a gyerekeit nyaralni viszi, mindíg benne van az összes őrültségben).
Közben két másik páros is megjelent a színen, akik elmesélték, hogy határőrök őrzik a tornyot, de némi aprópénzért cserébe felengednek bennünket. Természetesen beneveztünk a túrára, a párosok fiú tagjaival együtt (a lányok mindketten babát vártak, nagy pocakkal nem akartak feljönni). Fent aztán kiderült, hogy a srácok testvérek, testvérpárt vettek feleségül, egyszerre lesz gyerekük, egyforma az autójuk....
Visszafelé újra galambkergető óvodást játszottunk, ha valami érdekeset láttunk, megállunk. Egy ilyen alkalommal gazdagodott vizihulla gyűjteményem egy újabb értékes darabbal, egy, csak ezen a környéken élő, édes (La Plata folyó) és sós vízben egyaránt megmaradó delfin tetemével.
Amint visszaértünk a pecázást lassan befejező Alejandróékhoz, megjött az SMS Gabikától és MZ-től, hogy vígan Savannázgatnak Párizsban... :-)Rögtön ment is válasz, hogy a part menti száguldozás közben az én agyamban is gyakran megfordultak, különös tekintettel a béka-ásós akciókra :-)
Az itt is meglehetősen gusztustalan naplementét már Alejandróékkal néztük meg, majd elindultunk haza. Nem nagyon kapkodtuk el a dolgot, a fiúk félúton utolértek bennünket.
Éppen időben, hogy letérítsenek minket a Buenos Airesbe vezető útról. Még a Santa Claraból hazavezető úton ismertük meg ezt a részt, amikor ugyanezt a hibát követtük el. Most, hogy újra erre jártunk, a nagy kupac ember közül a Normával utazó Andrásnak és nekem tűnt fel egyedül, hogy rossz felé megyünk. No meg a minket követő Alejandrónak, aki értetlenül nézte az akciót, majd felhívta a lányokat, hogy ha gondoljuk, mi mehetünk BsAs-be, ő majd otthon megvár minket :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése