Adventure ON

A második (fél) hét különösebb izgalmak nélkül telt. Próbáltuk gatyába rázni az extrudálást (sikertelenül), közben DSC-vel méricskéltem, hogy egyszerűbb legyen beállítani az extrúziós paramétereket, hogyha egyszer majd...... Emellett persze EU-s pályázat utózöngéi, leporoltuk egy korábbról közösen be nem adott Eurekánkat, szóval nem unatkoztunk.
Esténként séta, futás, medence... Az egyik sétánál éppen az orrunk előtt fogtak ki egy hatalmas ráját fesztáv 1,17 m). Rendesek voltak, méricskélés és fotózkodás után visszaengedték a tengerbe.








Aztán szerdán este vacsi Rajesh-sel és Jottival. Erzsi a helyiek szokásos választását kérte, a „catch of the day”-t, mire a pincér megkérdezte, hogy biztos-e ebben, merthogy az egy egész hal, a fejétől a farkéig. Még mindig kéri? Kérte. Mikor kihozták, hangosan felröhögtünk, a hal mérete összemérhető volt Erzsiével.

Én nem flancoltam, bárányt kértem, és nem is bántam meg, eszméletlen finom volt.
Még délután bevásároltunk az útra (Vera délután Marával borozgatott, mire hazaértünk, a megfelelő hangulatban volt, és -hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposztának se essen bántódása- hozzánk vágta a bakie-jának a kulcsát (szerencsére Fiat a drága, így rokonként üdvözöltem), ő folytathatta a borozást, mi meg gyorsabban hazaértünk a vásárolásból. Este összecsomagoltunk (mennyivel egyszerűbb és gyorsabb volt, mint induláskor....), reggel irány a reptér, kocsibérlés (Polo classic -jajj, pushcar-, vagy hasonló, de legalább akkora legyen... Yaris lett belőle, de nem az otthoni szokásos, hanem az eddig csak itt látott segges szedán típus. Döbbenetesen nagy csomagtartója van szerencsére, mire ezt fel tudom tölteni, Nico barátnőmék már úton lesznek, az örömhír hallatára becsomagolt extra bőrönd nélkül ;-) (bocsesz, Banya :-))
Az úton a szemerkélő esőt próbáltuk különféle varázsigékkel elűzni. Ha teljesen nem is sikerült, legalább amikor kiszálltunk valamit nézegetni, kirándulni, akkor nem esett. A szél viszont brutális volt, időnként az volt az érzésem, hogy megpörgeti az autót.
Megálltunk a Storms River Bridge-nél, odáig erősen teperősre vettem a figurát, mert menet közben jutott eszembe, hogy elfelejtettem a konfirmálni a szállásunkat, amit ha délig nem teszek meg, nem tartják fenn a szobánkat. Győzelem, az utolsó 10 percben sikerült.
A hídon aztán megnyertem a videózás jogát, ebben komoly szerepe volt Erzsi tériszonyának, még a kamera képernyőjén át sem akarta látni a völgyet.

A Storms River Bridge


Gaz


Ez is


Szintén

A Tsitsikammaban ért némi csalódás, sajnos a függőhídig nem lehetett elmenni, az elmúlt idők kőomlásai elvitté az út egy részét. Viszont kárpótolt bennünket a park másik részében, az Otter trail-ről látott delfin csapat.

Cicikama


Mégiscsak dolgozni jöttünk :-)


A függohid, sajnos csak messzirol

Oudtshoornbe -csodák csodája- világosban érkeztünk. Szoba rendben, viszont a struccos vacsiról lemaradtunk. Sebaj biztonságos a hely, nincs messze a központ, besétáltunk kajálni. A backpackerses srác által ajánlott Dolce Vita-ba mentünk, és juszt is struccot ettünk.
Reggel kávé, és indultunk a gepárd farmra, ami mint kiderült, egy többnyire afrikai állatokra specifikált állatkert. Azon túl, hogy mutogatják az állatokat, néhány nemzetközi tenyésztési programban is részt vesznek, így van náluk gepárd, fehér tigris és fehér oroszlán.

Cheeta - alias gepárd


Mégiscsak párzási idoszak van ;-)


Fehér oroszlán


Nilusi krokodil


Marabu stork - ne hozza, viszi a gyereket


Vidra


A szokásos hodolat a szárazfa mániámnak


Riszálom igggyisugggyis



Orszem

Jött a kihagyhatatlan strucc farm, a nyakmasszázzsal, strucc-ride-dal, a költő párokkal, Bonnie és Clyde-dal és Ádám és Évával, egy órás strucc fiókákkal...
A Kangoo cave-sről Erzsi azt olvasta, hogy csak az „adventure tour”-t szabad választani, így különösebb erőltetés nélkül indultunk ebben a versenyszámban.

Kangoo Cave


Gorilla fej

A normál túra után jön a Lumbágó ösvény a magassága 75 és 115 cm között változik, majd a szerelem alagútja, ahol helyenként, amellett, hogy alacsony, csak oldalazva lehet elférni, majd a koporsón átmászva jutunk az ördög kéményéhez. Itt egy hihetetlenül kis résbe kell az embernek beszuszakolnia magát, és a plafonon megtámaszkodva feltolni-húzni magát.

A kémény kijárata

Röpke szusszanás után eljutunk a postaládába, aminek átlagos magassága 25 cm, és egy kb. ekkora nyíláson keresztül kell a jó 1 m-rel alacsonyabb terembe lábbal vagy fejjel előre lecsúszni. Voltak itt is küzdések, de mindenki megcsinálta :-)

Jön a szén, csúszik (a levélkidobó nyilás)


Ekkora helyeken kellett átszuszakolni magunkat

A barlangból fél 5-kor indultunk tovább a Swartberg pass-ra (nagy kedvenc helyeim egyikére), vacsi 7-kor, így nem volt időnk cicózni, néhány fényképezős megállással éppen szintidőn belül teljesítettük a távot (sokat segített ebben hogy a tetőn, és szinte mindenhol, irdatlan szél tombolt).

Swartberg


A Swartberg Pass csucsáról


Hullámos ut